Skip to main content

Probléma a Matematika Birodalmában


Valamikor, réges-régen, a Matematika Birodalmában a görbék elkezdetek panaszkodni az egyenesekre. A Birodalom egész sajtóját telekürtölték azzal, hogy az egyenesek unalmasak, fantáziátlanok és nélkülöznek minden kreativitást. Az egyenesek ezzel veszélyt jelentenek a haladásra.
Az egyenesek kezdetben rá se hederítettek a görbék hangoskodására, mert tudatában voltak hasznosságuknak: ők a legrövidebb út két pont között. Ez a hozzáállás azonban csak elmérgesítette a helyzetet. A görbék egyre gúnyosabban és erőszakosabban léptek föl, az egyenesek pedig már nem tudták megőrizni higgadtságukat. A Matematika Birodalmában akkor ért el a probléma, a „most, azonnal megoldást kell találni” szintre, amikor a görbék bejelentették, hogy vagy átalakul az egyenesek fele görbévé, vagy ők otthagyják a Birodalmat. Ekkor ült össze az ország vezetősége, az Együtthatók Tanácsa. Mint a Tanács neve is mutatja, ebben azok az aritmetikai és geometria polgárok tanácskoztak, akik együtt képesek voltak hatni a többi polgárra. Az ő tanácskozásuk is parttalannak és eredménytelennek látszott, amíg a legöregebb polgár, Összeadás Apó rá nem jött, hogy mi a görbék igazi baja: irigyelték az egyenesek egyszerűségét és azt szerették volna, ha valamilyen módon az egyenesek közé számítódnának. És ekkor jött a Matematika Birodalmának tündére, Intuíció Donna, s Összeadás Apó elméjében nagy ötlet támadt! Megkért két egyenest, hogy keresztezzék egymást derékszögben úgy, hogy vonalaik jobbra és föl plusz, balra és lefelé, mínusz számázásokat vegyenek föl. Ezt két, türelmességéről híres egyenes meg is tette. Összeadás Apó megmondta a két egyenesnek, hogy ne féljenek, s bármit, amit az ő nevükben majd mond a görbék hangadóinak, fogadjanak el. A bölcs öreg, ekkor odahívta a derékszögben feszítőkhöz a véleményformáló görbéket. Így beszélt hozzájuk.
„Görbék Legnagyobbjai! Az egyenesek készek egészen befogadni benneteket. Ehhez derékszögbe álltak. Az általuk felosztott síkon bárhol lesztek, bármilyen formában, mindig hozzátok tartozónak fogadnak majd el. De ez még semmi! Az egyenesek új alakzatának Ti, görbék adhattok nevet.”
A görbék megszeppentek. Hiszen ha most nem tudnak egy találó matematikai kifejezéssel elrukkolni, akkor ők maguk bizonyulnak fantáziátlannak. Már azon voltak, hogy kijelentsék, hogy egy olyan ügyintézési rendszert, melyet nem demokratikusan választott bírák, hanem a történelmileg kialakult Együtthatók Tanácsa diktál nem fogadhatnak el, egyikük, Görbe Főszerkesztő fölé ereszkedett Intuíció Donna. Görbe Főszerkesztő a sugallatban megkapta a jelenség új nevét. Ezért így szólt.
„Görbe Társak. Ma mi adunk nevet az egyeneseknek, akik belátták, hogy be kell fogadniuk bennünket. Ezzel ugyan nem értünk harcunk végére, de fontos csatát nyerünk. Legyen az új, egyenesekből álló rendszer neve: koordináta rendszer. Vegyük most birtokunkba!”
A két végtelenül toleráns és beszámozástól tarka egyenes pedig csak annyit gondolt: „Ti elneveztetek bennünket, mi meg minden egyes pontotokban értékelhetünk benneteket.”
A béke végre helyre állt. Az Együtthatók Tanácsa végre a Birodalom igazi problémáival, a deriválással és az integrálással kezdhetett foglalkozni. Minden nap láthatjuk, hogy milyen sikeresen.

Comments

Popular posts from this blog

Igaz mesék Assisi Szent Ferencről

Gyermekkorunkban testvéreimnek és unokatestvéreimnek sokszor mesélt nagyapánk. Legjobban az igaz meséket szerettük. Ilyenkor érdekes gyermekkori történeteket hallhattunk: vadászatról, betakarításról, elveszett és megkerült iskolás gyerekekről. Nem tudom miért, de talán ez az egyszerű érdeklődés nőtt később nagyra bennem, amikor megszerettem a történelmet.
Azt hiszem valami hasonló hatást érhet el Adraz Arko és Ursa Skoberne is, aki kisiskolásoknak való „mesekönyvet” készítettek Assisi Szent Ferenc életéről. A szerzőpáros láthatóan sokat bízott a képekre, melyek a ferences derűt árasztják magukból. Előfordulhat az is – ezt persze nem tudom –, hogy Szent Ferenc életének bizonyos eseményeiről előbb készült rajz mint szöveg. A két művész azonban jól ismeri saját művészeti ágának lehetőségei és határait. Míg a rövid gondolatok szinte minden esetben megfelelnek az Assisi Szegénykéjéről eddig a tudomány által feltártaknak, addig a kis, színes rajzok elkészítésénél a fantázia is erősen működhe…

Olvassuk együtt Szent Bonaventura „Szent Ferenc élete” című könyvét! 6.

Amit ebben a fejezetben olvasunk annak halvány nyomát is nehezen találjuk életünkben. Ebben a fejezetben ugyanis azt a kemény aszkézist ismerjük meg, amelyet Assisi Szent Ferenc gyakorolt. Tudjuk, hogy alig evett, sőt direkt elrontott finom ételeket, hogy ezzel megakadályozza, hogy élvezethez jusson. Tudjuk, hogy a megvakulást is inkább vállalta, mintsem hogy lemondjon bűnei siratásáról. Tudjuk, hogy a földön aludt. De miért tette ezt, aki a teremtett világ minden kis és nagy lényét örömmel megcsodálta? A válasz egyszerű és a fejezet első és második mondatában megkapjuk a választ: maga is lelkesen hordta Krisztus keresztjét, hogy a győzelem pálmájáig jusson. Elgondolkodtató szemlélet Első gondolatunk e cél megismerése után az lehet, hogy jó, azért volt a maga testéhez ilyen kíméletlen Szent Ferenc, hogy a lelkéhez jó legyen. Ez a gondolat nem is rossz. De én úgy vélem, ennél messzebb is mehetünk. Aki Krisztus keresztjét hordozza az nem egyszerűen a lelkéhez jó, az Krisztushoz jó. Majdne…

Megállnak Jézus szavai, hogy nem tudják mit cselekednek

Mindannyian ismerjük Jézus szavait, amit keresztfeszítőiről mondott. „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekednek!”
Sokan gondolják úgy, hogy ma már mindenki tudja, mit cselekszik, aki üldözi a keresztényeket. A világban elterjedt az ismeret arról, hogy Jézust kinek tartják a benne hívő. De tényleg?

Az ismeretek ma is felületesek. Ha egy ateista el is olvassa az Evangéliumot, megfelelő segítség nélkül rosszul fogja értelmezni. Aki soha nem járt hittanra vagy akár többször bérmálkozott, annak nincsenek megfelelő ismeretei Jézusról. De a keresztényekről sincsenek megfelelő ismeretei. A keresztény gondolkodásmód, érzelemvilág, cselekvési formák, döntések nem ismerhetők meg kívülről. Aki nem éli a kereszténységet csak tanulmányozza, az sosem tapasztalja meg, hogy milyen kereszténynek lenni.
A keresztény ember Krisztus-követő. Aki nem kérdezi meg nap, mint nap Krisztust, hogy merre menjek Mester, az járhat templomba, áldozhat könnyek között, sosem fogja tudni, hogy amikor …