Skip to main content

Posts

Showing posts from May, 2013

Segítettél? Hátradőltél?

Segítettél? Volt egy kis szabadidőd, egy kis felesleges pénzed, egy kis hasznosság utáni vágyad? Ez igazán trendi. Sztorizhatsz is róla eleget. Akár a Facebookra is kirakhatod a képet, ami téged ábrázol, amint éppen segítesz valakinek. Tudod, mi ezzel a baj? Baj? Igen, baj! A baj az nem az, hogy segítettél. A baj az, hogy most úgy érzed, hogy megtetted, amit egy hívő embernek kell és ezért nyugodtan hátradőlhetsz. Miért baj? Miért? Azért, mert nem élted meg teljességében a segítés misztériumát. Ez neked baj. Hidd el! Mert miben áll a segítés misztériuma. Abban, hogy akkor is segítesz, amikor a saját óráidból engedsz át másnak. Ha akkor is segítesz, amikor semmi kedved hozzá. Ha úgy is segítesz, hogy nem tudja a jobb kezed, hogy mit csinál a bal. Hogy ez teljesíthetetlen? Próbáltad már?

A „műkatolikus”

A műkatolikus műmosolyáról ismerszik meg. Úgy csinál, mint egy kisgyerek, amikor nem érti a poént, de a közösség reakciójához való simulás érdekében együtt nevet a felnőttekkel. A műkatolikus elérzékenyülésében is könnyen lelepleződik. Elbicsaklik a hangja, mikor egy híres és társadalmi változásokat elindító szentről beszél, de csupa általánosságban szól akkor, amikor saját életfeladatáról kérdezik. A műkatolikus általában kitartóan érvel amellett, hogy a keresztény embereknek nem szabad a politikába beleavatkozniuk. Szolgálatnak nevezi, ha teljesíti családjában állapotbeli kötelességét, és durvának és erőszakosnak tartja a magzatvédőket: vajon miért? Hogy mi végre jár akkor a műkatolikus templomba? Miért járul a szentségekhez? Erre még nem jöttem rá. Ha Te már tudod, kérlek szépen, hogy írd meg egy kommentben!

A világi ferences habitusa

Nincs ruhád, hogy messziről látnák az emberek, hogy Isten lefoglalt magának? Nincs jele, hogy jel vagy? Élsz, mint Jézus, a názáreti házban: csöndben és ismeretlenségben? Dolgozol, mint a Mester választott mesterségedben? Napjaid átszövi az imádság és kapcsolataidat meghatározza a szeretet? Nos, akár hiszed, akár nem ez maga a habitusod: jézusi lelkületet. Ha ezt öltöd föl nap, mint nap, annak erejében osztozol, aki e viseletet ajándékozta neked.

Kérlek, Uram – százszor; köszönöm szépen… hányszor?

Mielőtt megkaptad az állásod, hányszor mondtad, hogy kérlek, Uram, segíts? És miután megkaptad az állásod, hányszor mondtad, hogy köszönöm Uram? Mielőtt meggyógyultál egészen, hányszor kérted az Úrtól az egészséget? És miután helyrejöttél, hányszor mondtad, hogy hálás vagyok neked Uram? Ha gondolod, mond most el az Úrnak, hogy mennyire örülsz a családodnak, mielőtt elveszítesz valakit azok közül, akiket a legjobban szeretsz, mert ha elválaszt téged tőle a halál, már csak azt kérheted, hogy neki az Úr adjon új otthont…

Katolikusok a Facebookon

Jó lenne egyszer nagy alapossággal megfigyelni, hogy hogyan viselkednek a magyar katolikusok a közösségi médiában. Most bemutatok 3, általam megfigyelt Facebookon megszokott posztolási módot. Aki tudd másokat is, kérem, írja meg egy hozzászólásban. Van, aki bátran szól kényes kérdésekről, mint például az abortusz. Az ilyen bejegyzéseket írja és/ vagy megosztja. Van, aki azon fáradozik, hogy megmutassa, hogy az egyházunk vezetői, mennyire emberiesen viselkednek. Ők legtöbbször a katolikus médiumok híreit osztják meg. Vannak olyan hívő emberek is, akik memes megosztásban, estenként kitalálásukban, látják küldetésüket a közösségi médiában. Mindannyian tudjuk, hogy akikről most szóltam, azok privát felhasználói a Facebooknak. Egy külön írásban fogok szót ejteni azoknak a katolikus szervezeteknek a témába tartozó szokásairól, amelyek tagjai Facebook oldalakat tartanak fönt. Erre az írásra, azonban, még várni kell, mert itt nincs elég tapasztalatom. Ami késik, nem múlik…