Friday, September 27, 2013

Rendezvény vagy hétköznap

Hány, de hány olyan katolikus rendezvény van, amely szervezőinek az a célja, hogy "közelebb vigyék a hitet a hitüket nem gyakorlókhoz"!
Sok rendezvény jól is sikerült, lesz sajtója is és ellátogat rá néhány hitét rendszertelenül rendezvényeken gyakorló ember.
Gondolom az eddig írtak stílusa elárulja a véleményemet is ezekről a megmozdulásokról. Pedig tudom, kellenek, a maguk helyén jók is. De van ennél az evangelizálásnál jobb is. Bátran állíthatom, mert gyakorlom.
Beszélgetek a szomszédommal, a benzinkutassal, a postással. Ha kérdik, elmondom nekik a véleményemet hitről, vilgáról, a tévében közvetített szentmiséről. Ezek a beszélgetések mélyebb nyomot hagynak bennünk mint egy kiváló konferencián egy beszéd a katolikustól. Miért?
Mert a szomszédom tudja, hogy bármikor kölcsön adom neki a turmixgépemet, a benzinkutas látja, hogy ha elfelejtek bérletet venni, akkor sem lógok a villamoson, hiszen a jegyeket tőle vásárolom, a postás pedig tanúja, hogy hogyan bánok a gyerekem kutyájával.
Általánosságban fogalmazva: a személyes, hétköznapi találkozásban szeretni az embereket sokkal emberségesebb, tehát istenibb, mint tömegmegmozdulásokon "közelebb vinni hozzájuk a hitet".
Ha neked más a tapasztalatod, kérlek írd meg!

Friday, September 20, 2013

Az elköteleződésen múlik

Mit gondoltok, hol hallottam azt a mondatot, hogy a siker az elköteleződésen múlik?
Lelkigyakorlaton egy szerzetestől?
Szentbeszédben egy paptól?
Baráti beszélgetésben egy világi ferencestől?
Nem. Nem. Ben Silbermann beszélt erről egy start up tnafolyamon. Hogy mi a start up? Induló vállalkozás. És, hogy ki Ben Silbermann?

Nos, ő a Pinterest társalapítója. A Pinterest egy fényképeket megosztó közösségi média eszköz. Aki látja azt a diát, amit Ben előadása elejére tett, ki is javíthat emgem. A szöveg szó szerinti fordítása ugyanis az, hogy az "Elköteleződés számít". Hogy mondta Jézus a világ fiainak okosságáról...?

Friday, September 13, 2013

Egyház és Isten Országa – hová szeretnél bejutni?


Mielőtt egy megfigyelésemet megírom, szeretnék valamit leszögezni. Tudom, hogy a katolikus egyházat Jézus akarta és Ő is alapította meg. Hiszek „...az egy, szent, katolikus és apostoli anyaszentegyházban...”. De megfigyeltem valamit.

Sokkal könnyebb az Egyházba bejutni egy embernek, mint Isten Országába. Mire alapozom ezt? Elég csak Jézusra figyelni, aki azt mondja, hogy a konkoly és a búza együtt nő a földeken. Sokan értelmezzük ezt úgy, hogy a hívők között élnek elkötelezett, boldog keresztények és élnek olyanok is, akik lélekben nem köteleződtek el Jézus mellett. Az Egyházi intézményekben utóbbiak sokszor jutnak komoly szerephez, nem nehéz nekik bejutni oda.
De előbbi állításom igazolására elég lehet azt is végiggondolni, hogy hányszor kellett az Egyház vezetőinek a hit tisztaságának védelmében papokkal, tévtanító teológusokkal szemben föllépniük. A papok pedig igazán az Egyház tagjai, igazán bejutottak az Egyházba, de a történelem rámutat, hogy Isten Országába többüknek (tévtanítók) nem sikerült eljutniuk.

Bevallom eddig nem tudtam kifürkészni, hogy a „konkoly-lelkű-hívek” miért jönnek az Egyházba, de valami más, sokkal fontosabbat megtapasztaltam. Az Egyházban nem mindig jó. Isten Országában azonban mindig csodálatos. Te hová jutottál be?

Friday, September 6, 2013

Apácás szöveg

Kicsinység a kommunikációban. Egészen úgy hangzik, mintha egy klarissza nővér célkitűzése lenne. Pedig nagyon is világinak való feladat.
Hányszor voltál olyan beszélgetés részese, amelyben az egyik fél - félig rejtve, félig nyíltan - azzal kérkedett, hogy milyen jól belelát valakinek a szövege mögé. Hogy annyira érti a dörgést, hogy egyes emberek tetteit is kiválóan előrejelzi. Biztos te is kedvet kaptál már ilyen lélekbúvár alámerüléshez. Pedig ez dőreség. Olyan, mintha képes lennél egy szappanopera következő epizódját magad megírni. Nem ferences világi rendinek való kihívás.
És van még egy megfigyelésem. Akik tudnak és akarnak kicsik és szegények maradni a kommunikációban, azoknak szokott a legjobb hallásuk kialakulni. Olyan érzékenység, mellyel észreveszik, ha egy költő egy szentírási szövegre utal versében. Kipróbálnád? Szólj hozzá!