Skip to main content

Példabeszéd 9 beszélt nyelvről



Egy király egy bánatos délutánon királysága hadvezérétől aggodalmat keltő híreket kapott. A főkatona elmondta, hogy az ismert világ legfiatalabb császárságának serege már a szomszédos országok határáig verekedte magát.
A király nem volt ezen meglepve: a hatalmas birodalmak valamiért mindig még hatalmasabbak akarnak lenni és hódító háborúkat vívnak. S mivel ezt a kisebb országok vezetői is tudják, csúcsra fejlesztik seregeiket. És… És, ha lehet, összefognak.
A király tehát azt a parancsot adta a fővezérnek, hogy azonnal induljon a hadsereg minden dandárja a környező országokon át és vegye rá a többi ország hadvezéreit, hogy egyetlen nagy seregként ütközzenek majd meg a császár katonáival.
A hadsereg el is indult és minden országból maga mellé állította a hadra fogható sokaságot. Igen ám, de ennek ára volt. Valamennyi nemzet hadvezére azt kérte, hogy ő lehessen az egyesített seregek főnöke. Ebbe a mi hadvezérünk nem ment bele. Kitalált rá egy igazságosnak és praktikusnak tűnő megoldást: Ő lett a fővezér, és a 8 másik ország elsőszámú katonái pedig fővezér helyettesek lettek.
Persze a császári erők vezetői is észlelték a nagy szervezkedést, a regimentek vonulását. Elrendelték hát saját katonáiknak a visszavonulást. Erre a mieink, nagy iramban utánuk eredtek. Hanem egy hirtelen akcióban, az addig menekülni látszó nagyhatalom serege megállt, visszafordult és nekiment a szövetséges királyságok hadseregének. Az akció váratlanul érte a szövetségeseket. Gyorsan kellett volna dönteni, azonnal új taktikát kidolgozni. A haditanácsban azonban 9 nyelvet beszélő, egymást 11 tolmács segítségével sem értő ideges és egyéni elképzelésekkel rendelkező főkatona ülésezett. Mire a sok tolmáccsal mindent egyeztettek, már nem volt miről.
A megtámadott és irányítás nélkül maradt szövetséges haderő elvesztette a legfontosabb ütközetet. A császáriak megszerezték az egész terület feletti uralmat, s addig sanyargatták a népeket, amíg birodalmuk egy újabb császárság felemelkedésének következtében meg nem szűnt. A 9 nyelv azonban, csodák csodájára így is megmaradt, s valamennyi a maga módján adta tovább a csatavesztés fájdalmas tanulságait.

Comments

Popular posts from this blog

Igaz mesék Assisi Szent Ferencről

Gyermekkorunkban testvéreimnek és unokatestvéreimnek sokszor mesélt nagyapánk. Legjobban az igaz meséket szerettük. Ilyenkor érdekes gyermekkori történeteket hallhattunk: vadászatról, betakarításról, elveszett és megkerült iskolás gyerekekről. Nem tudom miért, de talán ez az egyszerű érdeklődés nőtt később nagyra bennem, amikor megszerettem a történelmet.
Azt hiszem valami hasonló hatást érhet el Adraz Arko és Ursa Skoberne is, aki kisiskolásoknak való „mesekönyvet” készítettek Assisi Szent Ferenc életéről. A szerzőpáros láthatóan sokat bízott a képekre, melyek a ferences derűt árasztják magukból. Előfordulhat az is – ezt persze nem tudom –, hogy Szent Ferenc életének bizonyos eseményeiről előbb készült rajz mint szöveg. A két művész azonban jól ismeri saját művészeti ágának lehetőségei és határait. Míg a rövid gondolatok szinte minden esetben megfelelnek az Assisi Szegénykéjéről eddig a tudomány által feltártaknak, addig a kis, színes rajzok elkészítésénél a fantázia is erősen működhe…

Olvassuk együtt Szent Bonaventura „Szent Ferenc élete” című könyvét! 6.

Amit ebben a fejezetben olvasunk annak halvány nyomát is nehezen találjuk életünkben. Ebben a fejezetben ugyanis azt a kemény aszkézist ismerjük meg, amelyet Assisi Szent Ferenc gyakorolt. Tudjuk, hogy alig evett, sőt direkt elrontott finom ételeket, hogy ezzel megakadályozza, hogy élvezethez jusson. Tudjuk, hogy a megvakulást is inkább vállalta, mintsem hogy lemondjon bűnei siratásáról. Tudjuk, hogy a földön aludt. De miért tette ezt, aki a teremtett világ minden kis és nagy lényét örömmel megcsodálta? A válasz egyszerű és a fejezet első és második mondatában megkapjuk a választ: maga is lelkesen hordta Krisztus keresztjét, hogy a győzelem pálmájáig jusson. Elgondolkodtató szemlélet Első gondolatunk e cél megismerése után az lehet, hogy jó, azért volt a maga testéhez ilyen kíméletlen Szent Ferenc, hogy a lelkéhez jó legyen. Ez a gondolat nem is rossz. De én úgy vélem, ennél messzebb is mehetünk. Aki Krisztus keresztjét hordozza az nem egyszerűen a lelkéhez jó, az Krisztushoz jó. Majdne…

Megállnak Jézus szavai, hogy nem tudják mit cselekednek

Mindannyian ismerjük Jézus szavait, amit keresztfeszítőiről mondott. „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekednek!”
Sokan gondolják úgy, hogy ma már mindenki tudja, mit cselekszik, aki üldözi a keresztényeket. A világban elterjedt az ismeret arról, hogy Jézust kinek tartják a benne hívő. De tényleg?

Az ismeretek ma is felületesek. Ha egy ateista el is olvassa az Evangéliumot, megfelelő segítség nélkül rosszul fogja értelmezni. Aki soha nem járt hittanra vagy akár többször bérmálkozott, annak nincsenek megfelelő ismeretei Jézusról. De a keresztényekről sincsenek megfelelő ismeretei. A keresztény gondolkodásmód, érzelemvilág, cselekvési formák, döntések nem ismerhetők meg kívülről. Aki nem éli a kereszténységet csak tanulmányozza, az sosem tapasztalja meg, hogy milyen kereszténynek lenni.
A keresztény ember Krisztus-követő. Aki nem kérdezi meg nap, mint nap Krisztust, hogy merre menjek Mester, az járhat templomba, áldozhat könnyek között, sosem fogja tudni, hogy amikor …