Skip to main content

Példabeszéd 9 beszélt nyelvről



Egy király egy bánatos délutánon királysága hadvezérétől aggodalmat keltő híreket kapott. A főkatona elmondta, hogy az ismert világ legfiatalabb császárságának serege már a szomszédos országok határáig verekedte magát.
A király nem volt ezen meglepve: a hatalmas birodalmak valamiért mindig még hatalmasabbak akarnak lenni és hódító háborúkat vívnak. S mivel ezt a kisebb országok vezetői is tudják, csúcsra fejlesztik seregeiket. És… És, ha lehet, összefognak.
A király tehát azt a parancsot adta a fővezérnek, hogy azonnal induljon a hadsereg minden dandárja a környező országokon át és vegye rá a többi ország hadvezéreit, hogy egyetlen nagy seregként ütközzenek majd meg a császár katonáival.
A hadsereg el is indult és minden országból maga mellé állította a hadra fogható sokaságot. Igen ám, de ennek ára volt. Valamennyi nemzet hadvezére azt kérte, hogy ő lehessen az egyesített seregek főnöke. Ebbe a mi hadvezérünk nem ment bele. Kitalált rá egy igazságosnak és praktikusnak tűnő megoldást: Ő lett a fővezér, és a 8 másik ország elsőszámú katonái pedig fővezér helyettesek lettek.
Persze a császári erők vezetői is észlelték a nagy szervezkedést, a regimentek vonulását. Elrendelték hát saját katonáiknak a visszavonulást. Erre a mieink, nagy iramban utánuk eredtek. Hanem egy hirtelen akcióban, az addig menekülni látszó nagyhatalom serege megállt, visszafordult és nekiment a szövetséges királyságok hadseregének. Az akció váratlanul érte a szövetségeseket. Gyorsan kellett volna dönteni, azonnal új taktikát kidolgozni. A haditanácsban azonban 9 nyelvet beszélő, egymást 11 tolmács segítségével sem értő ideges és egyéni elképzelésekkel rendelkező főkatona ülésezett. Mire a sok tolmáccsal mindent egyeztettek, már nem volt miről.
A megtámadott és irányítás nélkül maradt szövetséges haderő elvesztette a legfontosabb ütközetet. A császáriak megszerezték az egész terület feletti uralmat, s addig sanyargatták a népeket, amíg birodalmuk egy újabb császárság felemelkedésének következtében meg nem szűnt. A 9 nyelv azonban, csodák csodájára így is megmaradt, s valamennyi a maga módján adta tovább a csatavesztés fájdalmas tanulságait.

Comments

Post a Comment

Popular posts from this blog

Igaz mesék Assisi Szent Ferencről

Gyermekkorunkban testvéreimnek és unokatestvéreimnek sokszor mesélt nagyapánk. Legjobban az igaz meséket szerettük. Ilyenkor érdekes gyermekkori történeteket hallhattunk: vadászatról, betakarításról, elveszett és megkerült iskolás gyerekekről. Nem tudom miért, de talán ez az egyszerű érdeklődés nőtt később nagyra bennem, amikor megszerettem a történelmet. Azt hiszem valami hasonló hatást érhet el Adraz Arko és Ursa Skoberne is, aki kisiskolásoknak való „mesekönyvet” készítettek Assisi Szent Ferenc életéről. A szerzőpáros láthatóan sokat bízott a képekre, melyek a ferences derűt árasztják magukból. Előfordulhat az is – ezt persze nem tudom –, hogy Szent Ferenc életének bizonyos eseményeiről előbb készült rajz mint szöveg. A két művész azonban jól ismeri saját művészeti ágának lehetőségei és határait. Míg a rövid gondolatok szinte minden esetben megfelelnek az Assisi Szegénykéjéről eddig a tudomány által feltártaknak, addig a kis, színes rajzok elkészítésénél a fantázia is erősen
Post a Comment
Read more

Gondolkodjunk a katolikus gondolkodásmódról!

A probléma adott. Sokszor tapasztaljuk, hogy olyan vádak érnek bennünket, katolikusokat, amelyeknek nincs semmilyen alapjuk. Ilyenkor gondolhatunk cselvetésre vagy burkolt keresztényüldözésre is, de az biztos, hogy az ilyen támadások végrehajtói, akik rólunk „kígyót-békát kiabálnak” legtöbb esetben úgy utálnak bennünket, hogy nem ismerik a katolikus gondolkodásmódot. És én azt mondom, erről ők is, mi is tehetünk. De miért a katolikus gondolkodásmód léte vagy nem léte a kulcskérdés? Rövid leszek Talán sokan várnák, hogy akkor most itt definiáljam a katolikus gondolkodásmódot. Ez teljesen szétfeszítené ennek az írásnak a kereteit, de röviden mégis annyit mondanék, hogy katolikus módon az gondolkozik, akinek ugyanaz szép, jó és igaz, ami Istennek is az. Persze definiálhatnám más módon is. Például úgy, hogy az sajátította el a katolikus gondolkodásmódot, ki úgy éli meg hitét és úgy gondolkozik a hétköznapi és tudományos kérdésekben, hogy az összhangban van a katolikus egy
Post a Comment
Read more

A plébános úr tudta

A plébános úr tudta, hogy van Isten, hiszen ezt tanulta az egyetem teológiai karán. A kántor állandóan liturgikus szövegek és dallamok között élt, így tudni vélte Isten létét. Mivel mindennapi tapasztalata e mellett szólt, tudta és hitte a sekrescsés is, hogy Istennek lennie kell. A képviselő testültet elnöke, aki gazdaként az Úr adta növekedésre hagyatkozott, biztosra vette, hogy Isten él, mert éltet. A tanítónő hitt a feltámadott Krisztusban, mert minden napi áldozó volt. Elsős iskolás tanítványai pedig szerették Istent, mert felfogták, hogy Isten szereti őket.
Post a Comment
Read more