A VII. fejezet történeteit olvasva az ember zavarba jön. Nehéz a sok adat, Szent Ferenci-mondás és esemény között megtalálni az azokat egymás után soroló logikát. Pedig a szerző egyszerűvé teszi ezt nekünk. Annyit kell tennünk csupán, hogy elolvassuk figyelmesen a VII. fejezet címét: „A szegénység iránti szeretete és a hiányok csodálatos betöltése”. A cím olvasása után megérjük, hogy a VII. fejezetben egymás után következő szakaszok vagy azzal a szándékkal születtek, hogy bemutassák, mennyire szerette Szent Ferenc a szegénységet, vagy azzal a szándékkal születtek, hogy megmutassák a Szeráfi Atya közreműködésével vagy jelenlétében, a hiányok betöltésére szolgáló csodákat. De vajon tényleg elég-e a szöveg megértéséhez, ha ennek a két szempontnak a megjelenését keressük az egyes szakaszokban? Nem. Miért? Azért, mert aki ír, annak mindig vannak olyan előfeltételezései és élettapasztalatai, amelyek oly mértékű természetességgel az övék, hogy ki sem mondatnak vagy ha kimondatnak, akkor