Skip to main content

Mese az értetlenkedő plébánosról és a falu bölcséről



Egy nap a megyéspüspök előtt megjelent egy falu bölcse.
– Főtisztelendő püspök úr! – kezdte a mondandóját a bölcs. A püspök intett a kezével, hogy térjen a lényegre, s mivel a bölcs nem balga, rögtön a lényegre is tért.
A plébánosunk képzésének ügyében jöttem. A mi életünk egyszerű, de sok részlete van, ami a gazdálkodáshoz kapcsolódik. Tudja, Püspök úr, hogy van az a való világban, az ember nem megy mindig az egyenes úton, de oka van annak is. Sokszor oly nehéz megértetni a plébános úrral magát azt az anyagi alapot, amire ugye… Szóval, hogyan gyónjunk olyasmiről, amit a plébános úr, csak távoli hírekből hall…?
– Tehát az a kérésük, hogy hadd oktassák gazdálkodástanra a plébánosukat – vágott egy egyenest a megyéspüspök, majd föltette a kérdését ­is: – és ettől mit várnak? Hogy jobban megértse a falu népét vagy, hogy legyen megértőbb?
– Ezt is, azt is.
– Mégis melyet inkább?
No, ez a kérdés már a bölcsnek is fejtörést okozott. Mivel azonban nem csak az eszét, de a szívét is használni szokta így válaszolt:
– Inkább legyen megértő. Amihez, kellenek a gazdálkodási ismeretek is.
– Úgy látom, e tárgyban írhatok egy irányadó levelet a plébános atyának. Elviszi?
– Nagy köszönet érte püspök atya, de engedtessék nekem megjegyezni, hogy nem lesz az, talán, elég – igyekezett az eredeti szándékához közelebb terelni a falu legokosabb embere a megyéspüspököt. A püspök úr, azonban már készen is volt az írással. Bezárta a borítékot és átnyújtotta az idős embernek.
– Bizony, ha minden meglesz, ami ebben a levélben van, az nagy tanulás kezdetét jelenti majd! Bízzon ebben!
A közössége körében tekintéllyel bíró férfiú még aznap este elvitte a levelet a plébános úrnak. A nagy gond másnap kezdődött. A hajnali misére igyekvő emberek csak egy papírt találtak a zárt templomkapura tűzve. A papíron ez állt.
„Kedves Hívek! Megyéspüspököm a mai nappal kezdve 40 napra a Kartauziak Kolostorába rendelt, 40 napos, teljes csendben töltendő lelkigyakorlatra. Addig kéri a híveket, hogy a szomszéd faluba járjanak szentmisére és egyet se mulasszanak el.”
Vajon ki tanult az esetből a legtöbbet? Írd meg hozzászólásban!

Comments

  1. Köszönöm! Tanúságos történet.

    Üdv: Marci

    ReplyDelete

Post a Comment

Popular posts from this blog

Megállnak Jézus szavai, hogy nem tudják mit cselekednek

Mindannyian ismerjük Jézus szavait, amit keresztfeszítőiről mondott. „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekednek!”
Sokan gondolják úgy, hogy ma már mindenki tudja, mit cselekszik, aki üldözi a keresztényeket. A világban elterjedt az ismeret arról, hogy Jézust kinek tartják a benne hívő. De tényleg?

Az ismeretek ma is felületesek. Ha egy ateista el is olvassa az Evangéliumot, megfelelő segítség nélkül rosszul fogja értelmezni. Aki soha nem járt hittanra vagy akár többször bérmálkozott, annak nincsenek megfelelő ismeretei Jézusról. De a keresztényekről sincsenek megfelelő ismeretei. A keresztény gondolkodásmód, érzelemvilág, cselekvési formák, döntések nem ismerhetők meg kívülről. Aki nem éli a kereszténységet csak tanulmányozza, az sosem tapasztalja meg, hogy milyen kereszténynek lenni.
A keresztény ember Krisztus-követő. Aki nem kérdezi meg nap, mint nap Krisztust, hogy merre menjek Mester, az járhat templomba, áldozhat könnyek között, sosem fogja tudni, hogy amikor …

Gondolkodjunk a katolikus gondolkodásmódról!

A probléma adott. Sokszor tapasztaljuk, hogy olyan vádak érnek bennünket, katolikusokat, amelyeknek nincs semmilyen alapjuk. Ilyenkor gondolhatunk cselvetésre vagy burkolt keresztényüldözésre is, de az biztos, hogy az ilyen támadások végrehajtói, akik rólunk „kígyót-békát kiabálnak” legtöbb esetben úgy utálnak bennünket, hogy nem ismerik a katolikus gondolkodásmódot. És én azt mondom, erről ők is, mi is tehetünk. De miért a katolikus gondolkodásmód léte vagy nem léte a kulcskérdés?


Rövid leszekTalán sokan várnák, hogy akkor most itt definiáljam a katolikus gondolkodásmódot. Ez teljesen szétfeszítené ennek az írásnak a kereteit, de röviden mégis annyit mondanék, hogy katolikus módon az gondolkozik, akinek ugyanaz szép, jó és igaz, ami Istennek is az. Persze definiálhatnám más módon is. Például úgy, hogy az sajátította el a katolikus gondolkodásmódot, ki úgy éli meg hitét és úgy gondolkozik a hétköznapi és tudományos kérdésekben, hogy az összhangban van a katolikus egyház éppen arra a ké…

Igaz mesék Assisi Szent Ferencről

Gyermekkorunkban testvéreimnek és unokatestvéreimnek sokszor mesélt nagyapánk. Legjobban az igaz meséket szerettük. Ilyenkor érdekes gyermekkori történeteket hallhattunk: vadászatról, betakarításról, elveszett és megkerült iskolás gyerekekről. Nem tudom miért, de talán ez az egyszerű érdeklődés nőtt később nagyra bennem, amikor megszerettem a történelmet.
Azt hiszem valami hasonló hatást érhet el Adraz Arko és Ursa Skoberne is, aki kisiskolásoknak való „mesekönyvet” készítettek Assisi Szent Ferenc életéről. A szerzőpáros láthatóan sokat bízott a képekre, melyek a ferences derűt árasztják magukból. Előfordulhat az is – ezt persze nem tudom –, hogy Szent Ferenc életének bizonyos eseményeiről előbb készült rajz mint szöveg. A két művész azonban jól ismeri saját művészeti ágának lehetőségei és határait. Míg a rövid gondolatok szinte minden esetben megfelelnek az Assisi Szegénykéjéről eddig a tudomány által feltártaknak, addig a kis, színes rajzok elkészítésénél a fantázia is erősen működhe…