A semmi és a minden között nem létezett átmenet. Isten teremtő
szava egyetlen hangjánál sem bicsaklott el. S bár az Úr Önmagától egészen
elválaszthatót alkotott, az anyag minden szintjén fölismerhető jelekben
rejtette a nevét.
Amikor egy tudós, érdektől és érdeklődéstől hajtva, a világ
összetartó és működtető titkait úgy fürkészi, hogy eltekint a teremtettség
tényétől, hiszen az hit, szakszerűen jár el. Amikor, azonban elhallgatja azt a fölfedezést,
amely szerint Isten létezik, árulást követ el. Mint Júdás Jézust: sötét, magányos
éjbe taszítja az ilyen tudós, az igazságot kereső embereket.
Jó és rossz tett között Isten nem hozott létre az erkölcs világában sem
semmilyen mezsgyét. Az Úr világosan megmondta, hogy visszatértekor: lesznek,
akik jobbján, s lesznek, akik balján foglalhatnak majd helyet. Akkor azok, akik
az igazságra éhezőknek nem adtak enni, és az Istenre szomjazóknak nem mutatták
meg az igék forráshelyeit, nehéz helyzetbe kerülnek. A tudomány, ugyanis, azon
a napon elenyészik, s ami megmarad, az a szeretet. A szeretetben pedig, mindent
megosztunk egymással. A felfedezéseket is
Comments
Post a Comment