Gyermekkorunkban
testvéreimnek és unokatestvéreimnek sokszor mesélt nagyapánk.
Legjobban az igaz meséket szerettük. Ilyenkor érdekes gyermekkori
történeteket hallhattunk: vadászatról, betakarításról,
elveszett és megkerült iskolás gyerekekről. Nem tudom miért, de
talán ez az egyszerű érdeklődés nőtt később nagyra bennem,
amikor megszerettem a történelmet.
Azt
hiszem valami hasonló hatást érhet el Adraz Arko és Ursa Skoberne
is, aki kisiskolásoknak való „mesekönyvet” készítettek
Assisi Szent Ferenc életéről. A szerzőpáros láthatóan sokat
bízott a képekre, melyek a ferences derűt árasztják magukból.
Előfordulhat az is – ezt persze nem tudom –, hogy Szent Ferenc
életének bizonyos eseményeiről előbb készült rajz mint szöveg.
A két művész azonban jól ismeri saját művészeti ágának
lehetőségei és határait. Míg a rövid gondolatok szinte minden
esetben megfelelnek az Assisi Szegénykéjéről eddig a tudomány
által feltártaknak, addig a kis, színes rajzok elkészítésénél
a fantázia is erősen működhetett. De a grafikus is csak annyira
eresztette el képzelőerejét, amennyire ahhoz kellett, hogy egy
7-10 éves gyermek figyelmét megragadja és megtartsa.
Amíg
olvastam, lapozgattam, csodáltam „A Szent csodálatos története”
alcímet viselő könyvet, az járt az eszemben, vajon hogyan
olvastam volna gyermekem 7 éves korában? És ekkor rájöttem, hogy
mi ennek a könyvnek a legkedvesebb „vonása”. Mivel a mese csak
a képekkel együtt élvezhető a kisiskolásoknak, ezért úgy kell
olvasnunk, hogy szorosan egymás mellé ülünk. És ez, az
anya-gyermek ás apa-gyermek szeretetnek nagyon jót tesz.
Aki
mindezt nem hiszi, járjon utána!
Andraz
Arko és Ursa Skoberne: Assisi Szent Ferenc (A szent csodálatos
története); Magyarországon kiadja: Magyarok Nagyasszonya Ferences
Rendtartomány; Megvásárolható: 1024 Budapest,
Margit krt. 23.
Comments
Post a Comment