Skip to main content

Volt már veled így?



Gödöllőnél a HÉV-en találtál egy ülőhelyet, ráadásul az ablak mellett. Veled szemben senki. A melletted helyet foglaló, s a melletted helyet foglalóval szemben ülő is rendes, jó akaratú emberek. Nem félsz elővenni a zsolozsmás könyvedet. Békédnél vagy.
A Benedictus antifóna Kistarcsán ér, s a reggel első kellemetlensége is. Hosszú lábú, erőszakos, kemény vonásokkal szegélyezett, széles arcú nő csapódik a veled szemben levő üres ülésre. Amennyire tudod, összehúzod magad, az eddigi kényelemnek vége. Jobban megnézed új útitársad. Ez a nő egy ellenség. Milyen utálattal mustrál téged? S kezedben a zsolozsmás könyvet?
De nem hagyod eltéríteni magad, imádkozol hangtalanul tovább.
S lám! A következő sorban ezt hozza eléd az Írás: „megszabadít az ellenség kezéből, mindazoktól, akik gyűlölettel néznek minket”.
Elgondolkozol. Valóban gyűlölettel nézett rád ez az új utas. És valóban ellenséged is. De az Evangéliumban az is benne áll, hogy a rosszért is jóval kell fizetned. Itt és most ugyan hogyan?
Aztán jönnek az ötletek. Bárcsak lenne egy helyzet! Mondjuk, ennek a nőnek szüksége lenne egy zsebkendőre, vagy leszálláskor előre engednéd. Vagy megkérdezné, hogy hány óra, s Te mosolyogva válaszolnál neki? Volt már így veled?...
Aztán leszálláskor eléd sorol, s az Őrsön, mint a villám, elszelel.
Legközelebb a metró kocsiban tűnik föl alakja, de nem érsz rá még egy mosolyt sem küldeni neki, mert máris közeledben egy újabb haragos tekintetű, ellenség kinézetű ember, aki elől, az utolsó pillanatban még sikerül elhalászni az addigra a közelben található egyetlen szabadon maradt ülőhelyet.
Volt már így veled?

Comments

  1. Kedves Piroska! Én ezen esetekben az ellenséget inkább ellenszenvként definiálnám. Eszembe jut egy tegnap hallott történet Sziénai Szt Katalin életéből. Éppen az Úrjézussal beszélgetett, aki megjelent neki, miközben arra sétált egy járókelő. Egy pillanatra arra az emberre figyelt, s mire Jézusra visszatekintett volna, a jelenés eltűnt szemei előtt. Ezt követően Pál apostol "megdorgálta", hogy hogyan mer másfelé nézni, miközben a Király van előtte. Katalin zokogásban tört ki, amikor szembesült azzal, hogy milyen nagy hibát vétett...

    ReplyDelete
  2. Kedves Zsófia!
    Köszönöm az érdekes és értékes történetet. A szentek is fejlődnek.

    ReplyDelete
  3. Kedves Mónika!
    Köszönöm kommentedet!

    ReplyDelete
  4. A Zsófia helyett lehetnék Zsófi? :-)
    A google nevemet veszi alapul, de azért jobb, ha úgy szólítotok ahogy élőben. :-)

    ReplyDelete
  5. A szentek is fejlődnek, és mi is fejlődhetünk - szerencsére. :-)

    ReplyDelete

Post a Comment

Popular posts from this blog

Igaz mesék Assisi Szent Ferencről

Gyermekkorunkban testvéreimnek és unokatestvéreimnek sokszor mesélt nagyapánk. Legjobban az igaz meséket szerettük. Ilyenkor érdekes gyermekkori történeteket hallhattunk: vadászatról, betakarításról, elveszett és megkerült iskolás gyerekekről. Nem tudom miért, de talán ez az egyszerű érdeklődés nőtt később nagyra bennem, amikor megszerettem a történelmet.
Azt hiszem valami hasonló hatást érhet el Adraz Arko és Ursa Skoberne is, aki kisiskolásoknak való „mesekönyvet” készítettek Assisi Szent Ferenc életéről. A szerzőpáros láthatóan sokat bízott a képekre, melyek a ferences derűt árasztják magukból. Előfordulhat az is – ezt persze nem tudom –, hogy Szent Ferenc életének bizonyos eseményeiről előbb készült rajz mint szöveg. A két művész azonban jól ismeri saját művészeti ágának lehetőségei és határait. Míg a rövid gondolatok szinte minden esetben megfelelnek az Assisi Szegénykéjéről eddig a tudomány által feltártaknak, addig a kis, színes rajzok elkészítésénél a fantázia is erősen működhe…

Olvassuk együtt Szent Bonaventura „Szent Ferenc élete” című könyvét! 6.

Amit ebben a fejezetben olvasunk annak halvány nyomát is nehezen találjuk életünkben. Ebben a fejezetben ugyanis azt a kemény aszkézist ismerjük meg, amelyet Assisi Szent Ferenc gyakorolt. Tudjuk, hogy alig evett, sőt direkt elrontott finom ételeket, hogy ezzel megakadályozza, hogy élvezethez jusson. Tudjuk, hogy a megvakulást is inkább vállalta, mintsem hogy lemondjon bűnei siratásáról. Tudjuk, hogy a földön aludt. De miért tette ezt, aki a teremtett világ minden kis és nagy lényét örömmel megcsodálta? A válasz egyszerű és a fejezet első és második mondatában megkapjuk a választ: maga is lelkesen hordta Krisztus keresztjét, hogy a győzelem pálmájáig jusson. Elgondolkodtató szemlélet Első gondolatunk e cél megismerése után az lehet, hogy jó, azért volt a maga testéhez ilyen kíméletlen Szent Ferenc, hogy a lelkéhez jó legyen. Ez a gondolat nem is rossz. De én úgy vélem, ennél messzebb is mehetünk. Aki Krisztus keresztjét hordozza az nem egyszerűen a lelkéhez jó, az Krisztushoz jó. Majdne…

Megállnak Jézus szavai, hogy nem tudják mit cselekednek

Mindannyian ismerjük Jézus szavait, amit keresztfeszítőiről mondott. „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekednek!”
Sokan gondolják úgy, hogy ma már mindenki tudja, mit cselekszik, aki üldözi a keresztényeket. A világban elterjedt az ismeret arról, hogy Jézust kinek tartják a benne hívő. De tényleg?

Az ismeretek ma is felületesek. Ha egy ateista el is olvassa az Evangéliumot, megfelelő segítség nélkül rosszul fogja értelmezni. Aki soha nem járt hittanra vagy akár többször bérmálkozott, annak nincsenek megfelelő ismeretei Jézusról. De a keresztényekről sincsenek megfelelő ismeretei. A keresztény gondolkodásmód, érzelemvilág, cselekvési formák, döntések nem ismerhetők meg kívülről. Aki nem éli a kereszténységet csak tanulmányozza, az sosem tapasztalja meg, hogy milyen kereszténynek lenni.
A keresztény ember Krisztus-követő. Aki nem kérdezi meg nap, mint nap Krisztust, hogy merre menjek Mester, az járhat templomba, áldozhat könnyek között, sosem fogja tudni, hogy amikor …