Skip to main content

Volt már veled így?



Gödöllőnél a HÉV-en találtál egy ülőhelyet, ráadásul az ablak mellett. Veled szemben senki. A melletted helyet foglaló, s a melletted helyet foglalóval szemben ülő is rendes, jó akaratú emberek. Nem félsz elővenni a zsolozsmás könyvedet. Békédnél vagy.
A Benedictus antifóna Kistarcsán ér, s a reggel első kellemetlensége is. Hosszú lábú, erőszakos, kemény vonásokkal szegélyezett, széles arcú nő csapódik a veled szemben levő üres ülésre. Amennyire tudod, összehúzod magad, az eddigi kényelemnek vége. Jobban megnézed új útitársad. Ez a nő egy ellenség. Milyen utálattal mustrál téged? S kezedben a zsolozsmás könyvet?
De nem hagyod eltéríteni magad, imádkozol hangtalanul tovább.
S lám! A következő sorban ezt hozza eléd az Írás: „megszabadít az ellenség kezéből, mindazoktól, akik gyűlölettel néznek minket”.
Elgondolkozol. Valóban gyűlölettel nézett rád ez az új utas. És valóban ellenséged is. De az Evangéliumban az is benne áll, hogy a rosszért is jóval kell fizetned. Itt és most ugyan hogyan?
Aztán jönnek az ötletek. Bárcsak lenne egy helyzet! Mondjuk, ennek a nőnek szüksége lenne egy zsebkendőre, vagy leszálláskor előre engednéd. Vagy megkérdezné, hogy hány óra, s Te mosolyogva válaszolnál neki? Volt már így veled?...
Aztán leszálláskor eléd sorol, s az Őrsön, mint a villám, elszelel.
Legközelebb a metró kocsiban tűnik föl alakja, de nem érsz rá még egy mosolyt sem küldeni neki, mert máris közeledben egy újabb haragos tekintetű, ellenség kinézetű ember, aki elől, az utolsó pillanatban még sikerül elhalászni az addigra a közelben található egyetlen szabadon maradt ülőhelyet.
Volt már így veled?

Comments

  1. ZsófiaFebruary 28, 2013 at 1:51 PM

    Kedves Piroska! Én ezen esetekben az ellenséget inkább ellenszenvként definiálnám. Eszembe jut egy tegnap hallott történet Sziénai Szt Katalin életéből. Éppen az Úrjézussal beszélgetett, aki megjelent neki, miközben arra sétált egy járókelő. Egy pillanatra arra az emberre figyelt, s mire Jézusra visszatekintett volna, a jelenés eltűnt szemei előtt. Ezt követően Pál apostol "megdorgálta", hogy hogyan mer másfelé nézni, miközben a Király van előtte. Katalin zokogásban tört ki, amikor szembesült azzal, hogy milyen nagy hibát vétett...

    ReplyDelete
  2. PiroskaMarch 1, 2013 at 8:03 AM

    Kedves Zsófia!
    Köszönöm az érdekes és értékes történetet. A szentek is fejlődnek.

    ReplyDelete
  3. PiroskaMarch 1, 2013 at 8:04 AM

    Kedves Mónika!
    Köszönöm kommentedet!

    ReplyDelete
  4. ZsófiaMarch 2, 2013 at 2:14 PM

    A Zsófia helyett lehetnék Zsófi? :-)
    A google nevemet veszi alapul, de azért jobb, ha úgy szólítotok ahogy élőben. :-)

    ReplyDelete
  5. ZsófiaMarch 2, 2013 at 2:16 PM

    A szentek is fejlődnek, és mi is fejlődhetünk - szerencsére. :-)

    ReplyDelete

Post a Comment

Popular posts from this blog

Igaz mesék Assisi Szent Ferencről

Gyermekkorunkban testvéreimnek és unokatestvéreimnek sokszor mesélt nagyapánk. Legjobban az igaz meséket szerettük. Ilyenkor érdekes gyermekkori történeteket hallhattunk: vadászatról, betakarításról, elveszett és megkerült iskolás gyerekekről. Nem tudom miért, de talán ez az egyszerű érdeklődés nőtt később nagyra bennem, amikor megszerettem a történelmet. Azt hiszem valami hasonló hatást érhet el Adraz Arko és Ursa Skoberne is, aki kisiskolásoknak való „mesekönyvet” készítettek Assisi Szent Ferenc életéről. A szerzőpáros láthatóan sokat bízott a képekre, melyek a ferences derűt árasztják magukból. Előfordulhat az is – ezt persze nem tudom –, hogy Szent Ferenc életének bizonyos eseményeiről előbb készült rajz mint szöveg. A két művész azonban jól ismeri saját művészeti ágának lehetőségei és határait. Míg a rövid gondolatok szinte minden esetben megfelelnek az Assisi Szegénykéjéről eddig a tudomány által feltártaknak, addig a kis, színes rajzok elkészítésénél a fantázia is erősen ...
Post a Comment
Read more

Gondolkodjunk a katolikus gondolkodásmódról!

A probléma adott. Sokszor tapasztaljuk, hogy olyan vádak érnek bennünket, katolikusokat, amelyeknek nincs semmilyen alapjuk. Ilyenkor gondolhatunk cselvetésre vagy burkolt keresztényüldözésre is, de az biztos, hogy az ilyen támadások végrehajtói, akik rólunk „kígyót-békát kiabálnak” legtöbb esetben úgy utálnak bennünket, hogy nem ismerik a katolikus gondolkodásmódot. És én azt mondom, erről ők is, mi is tehetünk. De miért a katolikus gondolkodásmód léte vagy nem léte a kulcskérdés? Rövid leszek Talán sokan várnák, hogy akkor most itt definiáljam a katolikus gondolkodásmódot. Ez teljesen szétfeszítené ennek az írásnak a kereteit, de röviden mégis annyit mondanék, hogy katolikus módon az gondolkozik, akinek ugyanaz szép, jó és igaz, ami Istennek is az. Persze definiálhatnám más módon is. Például úgy, hogy az sajátította el a katolikus gondolkodásmódot, ki úgy éli meg hitét és úgy gondolkozik a hétköznapi és tudományos kérdésekben, hogy az összhangban van a katolikus egy...
Post a Comment
Read more