Thursday, February 14, 2013

Volt már veled így?



Gödöllőnél a HÉV-en találtál egy ülőhelyet, ráadásul az ablak mellett. Veled szemben senki. A melletted helyet foglaló, s a melletted helyet foglalóval szemben ülő is rendes, jó akaratú emberek. Nem félsz elővenni a zsolozsmás könyvedet. Békédnél vagy.
A Benedictus antifóna Kistarcsán ér, s a reggel első kellemetlensége is. Hosszú lábú, erőszakos, kemény vonásokkal szegélyezett, széles arcú nő csapódik a veled szemben levő üres ülésre. Amennyire tudod, összehúzod magad, az eddigi kényelemnek vége. Jobban megnézed új útitársad. Ez a nő egy ellenség. Milyen utálattal mustrál téged? S kezedben a zsolozsmás könyvet?
De nem hagyod eltéríteni magad, imádkozol hangtalanul tovább.
S lám! A következő sorban ezt hozza eléd az Írás: „megszabadít az ellenség kezéből, mindazoktól, akik gyűlölettel néznek minket”.
Elgondolkozol. Valóban gyűlölettel nézett rád ez az új utas. És valóban ellenséged is. De az Evangéliumban az is benne áll, hogy a rosszért is jóval kell fizetned. Itt és most ugyan hogyan?
Aztán jönnek az ötletek. Bárcsak lenne egy helyzet! Mondjuk, ennek a nőnek szüksége lenne egy zsebkendőre, vagy leszálláskor előre engednéd. Vagy megkérdezné, hogy hány óra, s Te mosolyogva válaszolnál neki? Volt már így veled?...
Aztán leszálláskor eléd sorol, s az Őrsön, mint a villám, elszelel.
Legközelebb a metró kocsiban tűnik föl alakja, de nem érsz rá még egy mosolyt sem küldeni neki, mert máris közeledben egy újabb haragos tekintetű, ellenség kinézetű ember, aki elől, az utolsó pillanatban még sikerül elhalászni az addigra a közelben található egyetlen szabadon maradt ülőhelyet.
Volt már így veled?

6 comments:

  1. Kedves Piroska! Én ezen esetekben az ellenséget inkább ellenszenvként definiálnám. Eszembe jut egy tegnap hallott történet Sziénai Szt Katalin életéből. Éppen az Úrjézussal beszélgetett, aki megjelent neki, miközben arra sétált egy járókelő. Egy pillanatra arra az emberre figyelt, s mire Jézusra visszatekintett volna, a jelenés eltűnt szemei előtt. Ezt követően Pál apostol "megdorgálta", hogy hogyan mer másfelé nézni, miközben a Király van előtte. Katalin zokogásban tört ki, amikor szembesült azzal, hogy milyen nagy hibát vétett...

    ReplyDelete
  2. Kedves Zsófia!
    Köszönöm az érdekes és értékes történetet. A szentek is fejlődnek.

    ReplyDelete
  3. Kedves Mónika!
    Köszönöm kommentedet!

    ReplyDelete
  4. A Zsófia helyett lehetnék Zsófi? :-)
    A google nevemet veszi alapul, de azért jobb, ha úgy szólítotok ahogy élőben. :-)

    ReplyDelete
  5. A szentek is fejlődnek, és mi is fejlődhetünk - szerencsére. :-)

    ReplyDelete