Skip to main content

Olvassuk együtt Szent Bonaventura „Szent Ferenc élete” című könyvét! 3.

Egy tény, egy kérdés
A 2. fejezetben rengeteg érdekes, könnyen elképzelhető, könnyen filmre vihető történetet olvashatunk Assisi Szent Ferencről. Ez a fejezet ugyanis azokat a közismert eseményeket örökíti meg, amelyeket a mozgóképek alkotói is könnyen tudnak feldolgozni. Ez egy tény, de fölmerülhet az olvasóban a kérdés, miét olyan egyszerű a mai embernek is befogadni ezt a szövegrészt. A választ nem kizárólag Szent Bonaventúra írói tehetségének elismerésével adhatjuk meg, hanem a történetek főszereplőjének egy kimagasló tulajdonságával.

Miért „moziképes” Szent Ferenc szentté válásának kezdete?

Sokan gondolják, hogy a történetek színpadias mivoltából fakad a könnyű megfilmesítés lehetősége. Igen, részben. Milyen fő események ismerhetők meg Szent Ferenc életéből a 2. fejezetben? A könyv írója ezt a fejezetet azzal nyitja, hogy Szent Ferenc San Damiano-templomban hallja Istent, aki arra szólítja föl, hogy állítsa helyre egyházát. Ezt Szent Ferenc úgy érti, hogy arra kéri őt Isten, hogy építse föl a templomot. Ehhez pénzre van szüksége, ezért eladja apja üzletének termékeit. Mikor ezt apja megtudja, erőnek-erejével haza viszi és meg is kötözi. Szent Ferencet édesanyja kiszabadítja. Az édesapa visszatértekor végül megkapja pénzét, ettől kapzsi szíve megnyugszik, de fiát a püspök elé citálja. És itt zajlaik le a közismert nagy jelenet, amikor utolsó szál ruháig mindent visszaad Szent Ferenc édesapjának és lelkesen vallja meg, hogy az ő igazi atyja a Mennyei Atya. A püspök az esten megrendül. Segít Szent Ferencnek, hogy ruhái legyenek. Ezek után Szent Ferenc a leprásokon segít, s néhány nap múlva megteszi első gyógyító csodáját. És itt kanyarodjunk vissza az eredeti kérdésre: miért moziképes ez a történet? Azért, mert Szent Ferenc megtérése rendkívül gyors. Mert Szent Ferenc mindenről, amiről úgy gondolja, hogy azt Isten kérte tőle, azonnal megvalósítja. És ez a 2. fejezet egyik tanulsága. Szent Ferenc szédületes sebességgel veti bele magát Isten minden kérésének teljesítésébe. De mi a másik tanulság?

Szent Ferenc három templomot hozott rendbe

A 2. fejezet azzal az eseménnyel kezdődik, hogy Szent Ferencet Isten fölszólítja a cselekvésre, hozzá, személyesen és közvetlenül, hozzá szól; és azzal ér véget a 2. fejezet, hogy elindul a világ ma is egyik legnagyobb szerzetes rendjének élete. A két esemény között azonban nem csak a teljes szegénység vállalása, hanem három templom fölépítésének munkája áll.
Azt hiszem, itt jó megállnunk egy kicsit a gondolkozásban. Szent Ferenc ugyanis a három templom közül az utolsót, az Angyalos Boldogasszony templomot szerette legjobban. Itt jött rá, hogy rendet kell alapítania. És ehhez, hogy otthonra találjon és hogy lelki otthont adjon fiainak, háromszor kellett nekiveselkednie a nagy munkának.

Ha érezted már, hogy hiába építettél...

Lehet, hogy te is építettél már közösséget, a közösség meg is alakult, de aztán más felé vitt az Isten és egy másik helyen újból közösséget kellett építened. Lehet, hogy a harmadik szakmát tanulja a gyermeked és nem érted, hogy mire ez a változtatgatás. Lehet, hogy a plébániátokon van egy fiatal lány, aki már a negyedik szerzetesrendről gondolja, hogy oda hívta az Úr. Lehet, hogy ezek mögött a történetek mögött valami személyes gyengeség van, de az is lehet, hogy ugyanaz történik velünk, mint ami akkor történt Szent Ferenccel, mikor az első két templomot építette. Valamit keresett még, maga sem tudta, hogy mit. És ez a 2. fejezetből kiolvasható második tanulság. Ha igazán vágysz Isten után, meg fogod találni azt a helyet (közösséget, rendet, plébániát), ahol otthon érzed magad. Előre, hát!






Comments

Popular posts from this blog

Igaz mesék Assisi Szent Ferencről

Gyermekkorunkban testvéreimnek és unokatestvéreimnek sokszor mesélt nagyapánk. Legjobban az igaz meséket szerettük. Ilyenkor érdekes gyermekkori történeteket hallhattunk: vadászatról, betakarításról, elveszett és megkerült iskolás gyerekekről. Nem tudom miért, de talán ez az egyszerű érdeklődés nőtt később nagyra bennem, amikor megszerettem a történelmet. Azt hiszem valami hasonló hatást érhet el Adraz Arko és Ursa Skoberne is, aki kisiskolásoknak való „mesekönyvet” készítettek Assisi Szent Ferenc életéről. A szerzőpáros láthatóan sokat bízott a képekre, melyek a ferences derűt árasztják magukból. Előfordulhat az is – ezt persze nem tudom –, hogy Szent Ferenc életének bizonyos eseményeiről előbb készült rajz mint szöveg. A két művész azonban jól ismeri saját művészeti ágának lehetőségei és határait. Míg a rövid gondolatok szinte minden esetben megfelelnek az Assisi Szegénykéjéről eddig a tudomány által feltártaknak, addig a kis, színes rajzok elkészítésénél a fantázia is erősen

Gondolkodjunk a katolikus gondolkodásmódról!

A probléma adott. Sokszor tapasztaljuk, hogy olyan vádak érnek bennünket, katolikusokat, amelyeknek nincs semmilyen alapjuk. Ilyenkor gondolhatunk cselvetésre vagy burkolt keresztényüldözésre is, de az biztos, hogy az ilyen támadások végrehajtói, akik rólunk „kígyót-békát kiabálnak” legtöbb esetben úgy utálnak bennünket, hogy nem ismerik a katolikus gondolkodásmódot. És én azt mondom, erről ők is, mi is tehetünk. De miért a katolikus gondolkodásmód léte vagy nem léte a kulcskérdés? Rövid leszek Talán sokan várnák, hogy akkor most itt definiáljam a katolikus gondolkodásmódot. Ez teljesen szétfeszítené ennek az írásnak a kereteit, de röviden mégis annyit mondanék, hogy katolikus módon az gondolkozik, akinek ugyanaz szép, jó és igaz, ami Istennek is az. Persze definiálhatnám más módon is. Például úgy, hogy az sajátította el a katolikus gondolkodásmódot, ki úgy éli meg hitét és úgy gondolkozik a hétköznapi és tudományos kérdésekben, hogy az összhangban van a katolikus egy

A plébános úr tudta

A plébános úr tudta, hogy van Isten, hiszen ezt tanulta az egyetem teológiai karán. A kántor állandóan liturgikus szövegek és dallamok között élt, így tudni vélte Isten létét. Mivel mindennapi tapasztalata e mellett szólt, tudta és hitte a sekrescsés is, hogy Istennek lennie kell. A képviselő testültet elnöke, aki gazdaként az Úr adta növekedésre hagyatkozott, biztosra vette, hogy Isten él, mert éltet. A tanítónő hitt a feltámadott Krisztusban, mert minden napi áldozó volt. Elsős iskolás tanítványai pedig szerették Istent, mert felfogták, hogy Isten szereti őket.