Skip to main content

Olvassuk együtt Szent Bonaventura „Szent Ferenc élete” című könyvét! 4.

Gondolatok Szent Bonaventura „Szent Ferenc élete” című könyvének 3. fejezetéhez
Ennek a fejezetnek a tartalma nagyon röviden az, hogy hogyan jutott el Assisi Szegénykéje a saját rendje hivatása fölismerésétől addig, hogy rendjének reguláját elfogadtassa III. Ince pápával. A történet egy csodával kezdődik és egy csodával fejeződik be. Mi ez a két csoda?

Az emberi lélek öröme csoda

Assisi Szent Ferenc egy szentmisén azt az evangéliumi szakaszt hallja, amely beszámol arról, hogy Jézus hogyan küldte szét apostolait prédikálni. A szakasz így szól: „(9)Övetekbe ne szerezzetek se arany-, se ezüst-, se rézpénzt! (10)Ne vigyetek magatokkal az útra tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se botot!”
E szakasz hallatán Szent Ferenc így kiált föl: „Ez az, amire vágyom, ez az, amit teljes szívemből kívánok!” A Szent egész életét és rendjét erre a kívánságra építette föl.

Az álom Isten üzenetének hordozója

A másik csoda III. Ince pápával történik. Mikor fölkeresik őt a fiatal rendtagok, hogy kérjék tőle regulájuk jóváhagyását, a Szentatya a válasz megadását megelőző éjjelen álmot lát. Azt látja, hogy a római lateráni bazilika már-már romba dől, de egy kis ember a vállán megtartja és megóvja a bazilikát az összeomlástól. A Szentatya látja, hogy ez a kis ember nem más, mint Assisi Szent Ferenc. Arra is rájön, hogy a bazilika az egész Egyházat jelképezi. Gyorsan dönt: az álom látását követő napon jóváhagyja a Kisebb Testvérek Rendjének Reguláját.

Mit tanulhatunk e két csodából?

Akik rég óta hallgatnak katolikus prédikációkat, azoknak több lehetséges válasz is eszükbe jut. Először talán az, hogy Szent Ferenc tudta, hogy Istennek célja van vele. Nagy célja. De csak sokára jött rá, hogy nem egyes templomocskákat kell fölépítenie, hanem az Egyházat. És még ekkor is kereste az ő különleges, csak neki szánt életmódot, amit aztán meg is talált. Tehát higgyük el mi is, hogy van értelme az életünknek. Nekünk is van egy saját feladatunk és ahhoz egy saját életmód.
Utána az is fölötlik benned, hogy ha így még sosem örültél semminek, akkor fontos, hogy figyelj másokra.
Azt is ki lehet hozni ebből a történetből, hogy Isten a célok eléréséhez társakat is szokott mellénk adni. Tehát törekedjünk valamilyen közösségbe, mert lehet, hogy mi társként vagyunk „elképzelve”.
És végül eszünkbe juthat valami, amit ritkábban említenek meg, pedig gyakrabban történik mint az, hogy katolikus közösségekbe kerül valaki. Megfigyeltük? Amikor Szent Ferenc fölkiáltott, mert megtalálta hivatását olyan boldog volt, hogy egész személye repesett. Hát, ez az. Ez az a pillanat, amiről szeretnék néhány mondatot szólni. A szerelem tud így örömmel eltölteni. A legjobb jele annak, hogy jól választottad hitvestársadat, ha örömmel vagytok együtt. Nem csak a test, hanem egész személyetek örül a másikkal való életszövetségnek. Szerintem ez a tanulsága ennek a fejezetnek. Ha az ember választ magának egy életformát és legalább a választáskor és annak elején, majd nehézségeket és kísértéseket legyőzve újra, meg újra örülni tud az életformájának, akkor épp annyira a „helyén van”, mint Assisi Szent Ferenc volt.

Ha így még sosem örültél senkinek és semminek...

Ne csüggedj! Imádkozz!

Comments

Popular posts from this blog

Igaz mesék Assisi Szent Ferencről

Gyermekkorunkban testvéreimnek és unokatestvéreimnek sokszor mesélt nagyapánk. Legjobban az igaz meséket szerettük. Ilyenkor érdekes gyermekkori történeteket hallhattunk: vadászatról, betakarításról, elveszett és megkerült iskolás gyerekekről. Nem tudom miért, de talán ez az egyszerű érdeklődés nőtt később nagyra bennem, amikor megszerettem a történelmet. Azt hiszem valami hasonló hatást érhet el Adraz Arko és Ursa Skoberne is, aki kisiskolásoknak való „mesekönyvet” készítettek Assisi Szent Ferenc életéről. A szerzőpáros láthatóan sokat bízott a képekre, melyek a ferences derűt árasztják magukból. Előfordulhat az is – ezt persze nem tudom –, hogy Szent Ferenc életének bizonyos eseményeiről előbb készült rajz mint szöveg. A két művész azonban jól ismeri saját művészeti ágának lehetőségei és határait. Míg a rövid gondolatok szinte minden esetben megfelelnek az Assisi Szegénykéjéről eddig a tudomány által feltártaknak, addig a kis, színes rajzok elkészítésénél a fantázia is erősen

Gondolkodjunk a katolikus gondolkodásmódról!

A probléma adott. Sokszor tapasztaljuk, hogy olyan vádak érnek bennünket, katolikusokat, amelyeknek nincs semmilyen alapjuk. Ilyenkor gondolhatunk cselvetésre vagy burkolt keresztényüldözésre is, de az biztos, hogy az ilyen támadások végrehajtói, akik rólunk „kígyót-békát kiabálnak” legtöbb esetben úgy utálnak bennünket, hogy nem ismerik a katolikus gondolkodásmódot. És én azt mondom, erről ők is, mi is tehetünk. De miért a katolikus gondolkodásmód léte vagy nem léte a kulcskérdés? Rövid leszek Talán sokan várnák, hogy akkor most itt definiáljam a katolikus gondolkodásmódot. Ez teljesen szétfeszítené ennek az írásnak a kereteit, de röviden mégis annyit mondanék, hogy katolikus módon az gondolkozik, akinek ugyanaz szép, jó és igaz, ami Istennek is az. Persze definiálhatnám más módon is. Például úgy, hogy az sajátította el a katolikus gondolkodásmódot, ki úgy éli meg hitét és úgy gondolkozik a hétköznapi és tudományos kérdésekben, hogy az összhangban van a katolikus egy

Rendezvény vagy hétköznap

Hány, de hány olyan katolikus rendezvény van, amely szervezőinek az a célja, hogy "közelebb vigyék a hitet a hitüket nem gyakorlókhoz"! Sok rendezvény jól is sikerült, lesz sajtója is és ellátogat rá néhány hitét rendszertelenül rendezvényeken gyakorló ember. Gondolom az eddig írtak stílusa elárulja a véleményemet is ezekről a megmozdulásokról. Pedig tudom, kellenek, a maguk helyén jók is. De van ennél az evangelizálásnál jobb is. Bátran állíthatom, mert gyakorlom. Beszélgetek a szomszédommal, a benzinkutassal, a postással. Ha kérdik, elmondom nekik a véleményemet hitről, vilgáról, a tévében közvetített szentmiséről. Ezek a beszélgetések mélyebb nyomot hagynak bennünk mint egy kiváló konferencián egy beszéd a katolikustól. Miért? Mert a szomszédom tudja, hogy bármikor kölcsön adom neki a turmixgépemet, a benzinkutas látja, hogy ha elfelejtek bérletet venni, akkor sem lógok a villamoson, hiszen a jegyeket tőle vásárolom, a postás pedig tanúja, hogy hogyan bánok a gyerekem