Ebből
a blogposztból nagyon látszik, hogy a könyvet a világi ferences
testvéreimmel olvastuk együtt. Mostani olvasóimat arra kérem, ne
vegyék zokon, hogy nem írtam át a dolgozatomat. Így legalább a
Ferences Világi Rendben folyó beszélgetésekről is fogalmat
alkothatnak olvasóim.
Alaphelyzet
Mielőtt
elővennénk a szöveget és ismertetésébe kezdenénk, két kérdést
tisztázni kell. Az egyik, hogy mi volt Szent Bonaventura célja az
írásművel és a másik, hogy mi a mi célunk az írásmű
tanulmányozásával.
- Mi volt Bonaventura célja? Ezt a könyv elé írt bevezetőből tudjuk meg. A szerző célja a közösség identitásának megrajzolása volt. Ez annyit jelent, hogy a műből a ferences lelkiség sokkal inkább megismerhető, mint Szent Ferenc élete.
- Mi a mi közösségünk célja az olvasással? Nem lehet más, mint a világi ferences lelkület ismeretének mélyítése és annak a saját, hétköznapi életünkbe építése.
Ez
a két cél vezet, amikor a VI. fejezet szinte minden pontjához
megjegyzést fűzök, illetve kiemelek belőlük gondolatokat.
Photo by Brooke Lark on Unsplash |
A
fő téma
A
fejezet az alázatosság és engedelmesség erényeit taglalja.
A
passzosukról röviden
VI/1
„Amennyi
az ember Isten szemében, annyi és nem több.” Ez a gondolat
szinte szó szerint Szent Ferenctől való. Ez adja meg az
alázatosságról szóló gondolatmenet alapját. Számunkra ez
inkább vigasztaló, mint elkeserítő. Isten ugyanis úgy szeretett
bennünket, hogy egyszülött Fiát adta értünk, aki barátainak
nevez bennünket. Van nála befolyásosabb barát? Ha Isten barátai
vagyunk, várnunk kell valamilyen külső, világi elismerésre?
VI/2
Ismerjük
a szöveget. Itt Szent Ferencnek egy magát mélységesen megalázó
tettéről olvasunk. Bonaventura az alázat ezen formájáról ezt
mondja: „… inkább csodálatra méltónak, mint utánozhatónak
ítélték.”. Miért nem utánozható? Mert – mint említettem –
Bonaventura a lelkületet akarja átadni írásával. Fontos ehhez
tudni, hogy amikor Bonaventura él, akkor a rend már hatalmas
szervezet, amiben nem lehet minden tagnak olyan módon viselkedni,
ahogy azt Szent Ferenc tette. Szent Ferenc maga is belátta halála
előtt valamivel, hogy a rendje sem az övé, hanem az is Istené.
Ezért arra kell törekedni, hogy egy rendtag ne csak Szent Ferencet
utánozza, hanem Szent Ferencet abban utánozza, hogy hallgat a
Szentlélek sugallatára és megteszi, amit csak ő tehet meg, azaz
kibontja saját hivatását.
VI/4
Az
engedelmesség szeretetéről szól ez a fejezet. Számunkra, világi
ferencesek számára több kérdést is fölvet.
Hogyan
legyünk engedelmesek biztonsági őröknek? Hogyan legyünk
engedelmesek nálunk fiatalabb vagy alacsonyabb iskolai végzettségű
munkahelyi főnökünknek?
De
van egy másik kihívás is az engedelmességgel és alázattal
kapcsolatban. Időnként elismerésben részesülünk. Hogyan
kezeljük ezt? Szent Ferenc ebben a helyzetben így viselkedett: „…
minél inkább megtisztelték, annál méltatlanabbnak érezte
magát.”. Ezt egészen biztosan Jézustól tanulta, aki megkérdezte
egy hozzá fordulótól, hogy „Miért mondasz jónak?”, mert úgy
gondolta, hogy egyedül Isten a jó.
VI/5
Ennek
a passzusnak a gondolata Jézus gondolata, melyet Máté így
örökített meg. „Mindaz, aki nagyobb akar lenni köztetek, legyen
a szolgátok, és mindaz, aki első akar lenni köztetek, legyen a
cselédetek.”.
Számunkra,
világi ferencesek számára fölmerül a kérdés: Én vagyok-e a
családban, aki a láthatatlan munkákat végzi? Én viszem-e le a
szemetet a munkahelyemen? Én megyek-e utolsónak ebédelni?
VI/6
Ez
a fejezet egy csodálatos szent ferenci idézeten alapul.
„Ha
valakit, legyen bármennyire is bűnös, Krisztus akkora
irgalmassággal halmozott volna el, mint engem, bizony úgy vélem,
hogy nálam sokkal hálásabb lenne Istennek.”
Azt
hiszem, hogy ezeket a döbbenetes szavakat Szent Ferenc abszolút
komolyan gondolta. Én csak azt szeretném aláhúzni, hogy legyünk
hálásak Istennek.
Szoktatok
Ti gyakran hálát adni Istennek? Szoktatok az orvosoknak hálásak
lenni vagy csak hálapénzt adtok? Volt már olyan eset az
életetekben, amikor egy orvos megérezte, hogy tőletek többet kap,
mint egy borítéknyi bankót?
VI/7
Fontos
látnunk azt is, hogy Szent Ferenc nem csak példát adott az
alázatosságból, de szavaival erre nevelte is követőit. Ebben a
fejezetben én azt láttam meg, hogy Szent Ferenc, ha kellett, tudott
szerzeteseinek utasítást adni. Ebből azt tanultam meg, hogy aki
alázatos, az képes közösséget vezetni. Igaz, vékony palló ez,
melyen járni kell, az alázat mélységei fölött.
VI/8
Ferenc
feladata a prédikálás. Ebben Szent Klára is megerősítette. Ha
prédikálnia kell, ahhoz engedélyt kér a helyi püspöktől. De
mit tesz, ha az engedélyt nem kapja meg? Alázatosan távozik. De
vissza is tér az engedélyért.
Ebből
megtanulhatjuk, hogy mindent meg kell tennünk a Lélek indítására,
de mindig szelídnek kell maradnunk.
Mi,
világi keresztények, erőszakoskodtunk-e már a plébánián az
akolitus pozícióért? Cseleztünk-e már azért, hogy egyházi
megbízatást kapjunk? Tényleg a Szentlélek hívott meg bennünket
egyházi feladatkörünk ellátására vagy mi törtettünk arra?
VI/9
és VI/10
Miért
is erény az alázatosság és miért minden erény alapja?Azért,
mert azaz „eredménye”, hogy akár a gonosz lelkeket is el tudjuk
űzni vele. Azért is, mert nem leszünk az ördög által a
hatalommal megkísérthetőek.
Comments
Post a Comment