Friday, October 11, 2013

Kinek fáj a csönd?

A Krisztust-követőknek, s így a világi ferencesek leki életének is, kulcsfontosságú része a csönd. Napjainkban különösen fontos lenne elidőznünk néha a csönben, mert a környezetünk állandóan azon fáradozik, hogy saját félelmeit zajokkal nyomja el. Mivel nem szoktunk a csöndhöz, így először a világi ferenceseket is megpróbálhatja a csöndben való időzés. De nekünk van egy nagy előnyünk sokakkal szemben. Nekünk nem fáj, hanem jót tesz a csönd.

Kinek fáj akkor a csönd?
Sokaknak. A fölényeseknek példúal azért, mert ha egy közösség csönben van, akkor senkire nem tehetnek epés megjegyzést. A farizeusoknak azért, mert ha egy közösség csönbe burkolózik, akkor nekik föl kell függeszteniük a "műsort". A másokat utánzóknak azért, mert minta híján, nem tudják, hogy mit cselekedjenek.


Mit tanulhatunk ebből?
Ha szeretnénk Istent meghallani a csöndben, akkor legyünk alázatosak, őszinték és saját magunk. Jézus pedig, aki a fán függött és bár epét kínáltak neki, kínzóiért úgy imádkozott, hogy "nem tudják, hogy mit cselekednek", megéreztett valamit velünk a feltámadás örömeiből. Lehet, hogy innen ered a ferencesekre és klarisszákra jellemző derű?

Te mit gondolsz? Írd meg egy hozzászólásban!

No comments:

Post a Comment