Te is csak egy rizsszem vagy. Rizsszem a tejbepapiban. Jól
megdagadt, tejillatú, cukormázas, kakaó- kalapos, nyálkás szem.
Hozzátapadsz a melletted levő, dagadt, nyálkás, tejillatú
rizsszemhez, hiszen minden rizsszem ezt csinálja. Így lesztek ti – te meg a
melletted levő – egy rizsszempár. Nem féltek, nem tart kapcsolatotok örökké. Jön
a kis-kanál-halál, hamar és feltartóztathatatlanul. Így van ez, nincs mit tenni
ellene. Igaz, hallottál már rizsszemekről, melyek makacsul a tányér széléhez
tapadtak, így játszva ki a kanalazás, rágás, nyelés útján megvalósuló semmivé
levést, de – nekem elhiheted – ez sem végső megoldás.
Egyrészt: a tányéron nincs kihez tapadni. Másrészt: a tányér
széléről sincs visszatérés a tejbepapi-melegbe. Csak fölázás van és szétmálás
és eltűnés a lefolyóban. No, de ez, de ez, no de ez aztán örökre.
Comments
Post a Comment