Madarak és ingovány

Mihez hasonlatos ez a nemzedék? Bizonyára sok mindenhez. Ha engem kérdeznének róla, s írnék egy abszurd drámát válaszként, akkor a nyitó színen egy csapat magyar állna az Ecsedi-lápban. Mindegyikük süppedne az ingoványba: ki bokáig, ki térdig, ki egészen a tokájáig. Helyzetük teljességgel reménytelen volna: a szabadulás esélyeit a XXI. századra minimálisra csökkentette a közös emlékezet feladása.
Pedig két évszázaddal korábban, a 48-49-es szabadságharc bukása után még megosztották egymás között a bujdosó honvédek, hogy hol szabad a pázsittal borított ingólápra lépni, s hol nem. Megmutatták egymásnak, mely részeken érdemes nádszálat a földbe szúrni, hogy élvezhető és éltető vízhez jussanak. Megtanították egymásnak, hogy hol fészkelnek az értékes tojást adó vízityúkok, s hogy hogyan kell fűzfavesszőből olyan kosarat fonni, mellyel könnyen megfogható a réti csík is. Ezzel a közös tudással nem pusztán a gyors halállal fenyegető, sárba és mocsokba süllyedést kerülhették el, hanem biztosították a túlélés minden feltételét.
De a XXI. századi magyarok, az én képzeletbeli honfitársaim, már nem rendelkeznek ilyen közös tulajdonban lévő ismeretekkel. Hogy sorsuk jóra fordulására semmi esély sincs, azt mégsem mondanám. Akadhatnak még közöttük, akik tudnak a természet apró jeleiből (nádiposzáták röpirányából, vörösrókák lábnyomából, a halak vonulásának útvonalaiból) következtetni arra, hogy hol foghatnának biztos talajt. Talán lesz valaki, aki elég figyelemmel van arra, melyik irányból érkezik tavasszal madár egy friss gallyacskával csőrében.
Hogy kik lesznek e messzelátó és összeszedettségre képes magyarok? Nem tudom. És Te? Látod annak lehetőségét, hogy lesz köztük egy-két magyar ferences világi rendi testvér is...?

Comments

Igaz mesék Assisi Szent Ferencről

Gyermekkorunkban testvéreimnek és unokatestvéreimnek sokszor mesélt nagyapánk. Legjobban az igaz meséket szerettük. Ilyenkor érdekes gyermekkori történeteket hallhattunk: vadászatról, betakarításról, elveszett és megkerült iskolás gyerekekről. Nem tudom miért, de talán ez az egyszerű érdeklődés nőtt később nagyra bennem, amikor megszerettem a történelmet. Azt hiszem valami hasonló hatást érhet el Adraz Arko és Ursa Skoberne is, aki kisiskolásoknak való „mesekönyvet” készítettek Assisi Szent Ferenc életéről. A szerzőpáros láthatóan sokat bízott a képekre, melyek a ferences derűt árasztják magukból. Előfordulhat az is – ezt persze nem tudom –, hogy Szent Ferenc életének bizonyos eseményeiről előbb készült rajz mint szöveg. A két művész azonban jól ismeri saját művészeti ágának lehetőségei és határait. Míg a rövid gondolatok szinte minden esetben megfelelnek az Assisi Szegénykéjéről eddig a tudomány által feltártaknak, addig a kis, színes rajzok elkészítésénél a fantázia is erősen

Gondolkodjunk a katolikus gondolkodásmódról!

A probléma adott. Sokszor tapasztaljuk, hogy olyan vádak érnek bennünket, katolikusokat, amelyeknek nincs semmilyen alapjuk. Ilyenkor gondolhatunk cselvetésre vagy burkolt keresztényüldözésre is, de az biztos, hogy az ilyen támadások végrehajtói, akik rólunk „kígyót-békát kiabálnak” legtöbb esetben úgy utálnak bennünket, hogy nem ismerik a katolikus gondolkodásmódot. És én azt mondom, erről ők is, mi is tehetünk. De miért a katolikus gondolkodásmód léte vagy nem léte a kulcskérdés? Rövid leszek Talán sokan várnák, hogy akkor most itt definiáljam a katolikus gondolkodásmódot. Ez teljesen szétfeszítené ennek az írásnak a kereteit, de röviden mégis annyit mondanék, hogy katolikus módon az gondolkozik, akinek ugyanaz szép, jó és igaz, ami Istennek is az. Persze definiálhatnám más módon is. Például úgy, hogy az sajátította el a katolikus gondolkodásmódot, ki úgy éli meg hitét és úgy gondolkozik a hétköznapi és tudományos kérdésekben, hogy az összhangban van a katolikus egy

A plébános úr tudta

A plébános úr tudta, hogy van Isten, hiszen ezt tanulta az egyetem teológiai karán. A kántor állandóan liturgikus szövegek és dallamok között élt, így tudni vélte Isten létét. Mivel mindennapi tapasztalata e mellett szólt, tudta és hitte a sekrescsés is, hogy Istennek lennie kell. A képviselő testültet elnöke, aki gazdaként az Úr adta növekedésre hagyatkozott, biztosra vette, hogy Isten él, mert éltet. A tanítónő hitt a feltámadott Krisztusban, mert minden napi áldozó volt. Elsős iskolás tanítványai pedig szerették Istent, mert felfogták, hogy Isten szereti őket.

Szent Ferenc szemével nézni a világot...

Search This Blog