Thursday, January 16, 2014

Isten nem megengedő


Isten nem megengedő, hanem irgalmas. Ez nem játék a szavakkal. Akinek van a baráti körében olyan ember, aki mindig mindenki vétkére talál egy felmentő gondolatot, de képes évekig nem köszönni egy volt barátjkának, az tudja, hogy mire gondolok.
A megnegedő emberekről akkor szoktunk lemondani, amikor adódik egy komoly, karakán állásfoglalást igénylő helyzet, de nem foglalnak állást, majd magukban úgy intézik el az ügyet, hogy meengedően tekintenek tettükre. Igen, türelmetlen vagyok a megengedő emberekkel szemben. Talán lesz egy nap, amikor olyan irgalmas leszek, hogy róluk is jót írok.

Isten irgalmas

Amikor szeretnénk szemlélni Isten viszonyát az emberi botlásokhoz, az ember botorkálásához, akkor jól járunk el, ha a 31. zsoltár két versét idézzük föl.

"Boldog, akinek gonoszsága megbocsátva,
és akinek bűnét eltörölték.
Boldog az, akinek az Úr nem számítja be vétkét,
és akinek lelke hamisság nélkül való...
...Bűnömet eléd tártam,
nem rejtettem el vétkemet előled.
Így szóltam: „Megvallom az Úrnak gonoszságomat!”
És te megbocsátottad vétkemet."


Ehhez a néhány sorhoz nincs mit hozzátenni. Isten irgalma abban áll, hogy megbocsájt és eltörli a bűnt. Megsemmisíti azt, amit mi is, Ő is rossznak tart. Mi pedig végtelen szabadságot érzünk. Te vágytál már erre a szabdságra?

No comments:

Post a Comment