Skip to main content

A gazdagságra törekvők rövidlátása

Sokan azt mondják, hogy a pénz nem boldogít. Mi van ebbe a mondásba rejtve? Az, hogy a gazdagságot vágyók valójában boldogságra vágynak és hogy ezt a vágyukat nem érik el. Van azonban még valami, ami miatt nem vall nagy bölcsességre a pénz fölhalmozása.
A gazdagságra vágyni rövidlátás
Az ember boldogságra vágyik. Ez Istentől való. Az emberek egy része viszont nem azt a boldogságot keresi, ami a szív békéje és az elfogadottság öröme, hanem azt, amit tárgyak birtoklásától és a kényelemes és luxus életformától kap. Ezek a dolgok önmagukban jók, de mind a külsőséghez tartoznak. Ezek mind külsőben megjelenő, egyházias szóhasználattal: a test örömeit szolgáló dolgok. Ezért, aki ezekre vágyik és meg is szerzi ezeket, csak a külső világának, a testének a boldogságát szolgálja.
Érdemes a belső békére és boldogságra törekedni
Aki valóban boldog akar lenni, az legtöbbször az is lesz. Aki fölismeri, hogy lelki kiegyensúlyozottságát megalapozni nem lehet külsőségekkel, így a gazdagsággal sem, de lehetséges imádsággal, böjttel és jócselekedetekkel, az előbb-utóbb eléri a jó közérzetet is. Tudom, hogy vannak fizikai betegségek és olyan családi és munkahelyi helyzetek, amelyek ezt a törekvést lehetetlenné teszik, de aki nincs ilyen helyzetek szorításában, arra érvényes, hogy a belső gazdagságra törekvés lényegesen értékesebb kihívás. Ezért mondom tehát, nem érdemes külsőségekkel foglalkozni, mert azok elmúlnak, és kevésbé vannak befolyással az ember boldogságérzetére mint a belső gazdagodás. Gondolj erre, amikor erősen vágysz a boldogságra. Hallgass Jézusra, aki boldognak nevezte a lélekben szegényeket.
Te másképp látod? Írd meg egy hozzászólásban!

Comments

Popular posts from this blog

Igaz mesék Assisi Szent Ferencről

Gyermekkorunkban testvéreimnek és unokatestvéreimnek sokszor mesélt nagyapánk. Legjobban az igaz meséket szerettük. Ilyenkor érdekes gyermekkori történeteket hallhattunk: vadászatról, betakarításról, elveszett és megkerült iskolás gyerekekről. Nem tudom miért, de talán ez az egyszerű érdeklődés nőtt később nagyra bennem, amikor megszerettem a történelmet.
Azt hiszem valami hasonló hatást érhet el Adraz Arko és Ursa Skoberne is, aki kisiskolásoknak való „mesekönyvet” készítettek Assisi Szent Ferenc életéről. A szerzőpáros láthatóan sokat bízott a képekre, melyek a ferences derűt árasztják magukból. Előfordulhat az is – ezt persze nem tudom –, hogy Szent Ferenc életének bizonyos eseményeiről előbb készült rajz mint szöveg. A két művész azonban jól ismeri saját művészeti ágának lehetőségei és határait. Míg a rövid gondolatok szinte minden esetben megfelelnek az Assisi Szegénykéjéről eddig a tudomány által feltártaknak, addig a kis, színes rajzok elkészítésénél a fantázia is erősen működhe…

Olvassuk együtt Szent Bonaventura „Szent Ferenc élete” című könyvét! 6.

Amit ebben a fejezetben olvasunk annak halvány nyomát is nehezen találjuk életünkben. Ebben a fejezetben ugyanis azt a kemény aszkézist ismerjük meg, amelyet Assisi Szent Ferenc gyakorolt. Tudjuk, hogy alig evett, sőt direkt elrontott finom ételeket, hogy ezzel megakadályozza, hogy élvezethez jusson. Tudjuk, hogy a megvakulást is inkább vállalta, mintsem hogy lemondjon bűnei siratásáról. Tudjuk, hogy a földön aludt. De miért tette ezt, aki a teremtett világ minden kis és nagy lényét örömmel megcsodálta? A válasz egyszerű és a fejezet első és második mondatában megkapjuk a választ: maga is lelkesen hordta Krisztus keresztjét, hogy a győzelem pálmájáig jusson. Elgondolkodtató szemlélet Első gondolatunk e cél megismerése után az lehet, hogy jó, azért volt a maga testéhez ilyen kíméletlen Szent Ferenc, hogy a lelkéhez jó legyen. Ez a gondolat nem is rossz. De én úgy vélem, ennél messzebb is mehetünk. Aki Krisztus keresztjét hordozza az nem egyszerűen a lelkéhez jó, az Krisztushoz jó. Majdne…

Megállnak Jézus szavai, hogy nem tudják mit cselekednek

Mindannyian ismerjük Jézus szavait, amit keresztfeszítőiről mondott. „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekednek!”
Sokan gondolják úgy, hogy ma már mindenki tudja, mit cselekszik, aki üldözi a keresztényeket. A világban elterjedt az ismeret arról, hogy Jézust kinek tartják a benne hívő. De tényleg?

Az ismeretek ma is felületesek. Ha egy ateista el is olvassa az Evangéliumot, megfelelő segítség nélkül rosszul fogja értelmezni. Aki soha nem járt hittanra vagy akár többször bérmálkozott, annak nincsenek megfelelő ismeretei Jézusról. De a keresztényekről sincsenek megfelelő ismeretei. A keresztény gondolkodásmód, érzelemvilág, cselekvési formák, döntések nem ismerhetők meg kívülről. Aki nem éli a kereszténységet csak tanulmányozza, az sosem tapasztalja meg, hogy milyen kereszténynek lenni.
A keresztény ember Krisztus-követő. Aki nem kérdezi meg nap, mint nap Krisztust, hogy merre menjek Mester, az járhat templomba, áldozhat könnyek között, sosem fogja tudni, hogy amikor …