Skip to main content

Katolikus és álkatolikus életformák: a koldus, a szolga, a munkás és a kitartott


Ha az ember komolyan veszi az evangéliumot, akkor előbb-utóbb az anyagiak előteremtésében is olyan szerepbe kerül, amely megfelel a jézusi tanításnak. Mivel a világosság gyermekei megtapasztalják, hogy a világ fiai mennyi fortély, bűn és önfeladás révén boldogulnak, így olyan életstratégiát kell kidolgozniuk, amellyel családjuk egzisztenciája biztosított, de ez nem jár megalkuvással. Szegénységgel viszont járhat. Megfigyelésem szerint, a kenyérkeresethez való viszonyban, ma Magyarországon három katolikus és egy álkatolikus foglalkozási modell létezik:
a koldus, a szolga, a munkás és a kitartott.
A koldus
Szent Ferenc tanítása szerint élnek a koldusok. Assisi szegénye ugyanis azt tanítja, hogy minden testvérnek dolgoznia kell, de ha a becsületes munkájáért nem kapja meg a megélhetéshez szükséges pénzt, akkor járuljon az Úr terített asztalához, azaz kolduljon.
A koldus XXI. századi világi katolikusai általában valamilyen jótékonysági szervezetnél dolgoznak. Pályázatokból élnek. Tényleg megélik a „minden napnak a maga baja” lelkületet.
A szolga
Pál apostol azt tanítja, hogy a keresztények végezzék teendőiket úgy, mint a szolgák. Ez a magatartás forma azoknak sajátja, akik olyan munkakört vállalnak, amelyben pénzzel a lehető legkevesebbet kell foglalkozni, s amely pénz általában a központi költségvetésből származik. A szolga gyakran értelmiségi és legtöbbször tanár vagy a paraszolvenciáról lemondó orvos.
A munkás
Szent József mintájára gondoskodnak a családjukról azok, akik függetlenségre vágynak és saját vállalkozásban keresik meg a betevőt. Ők lehetnek takarító kisiparosok és vidéki gazdák vagy számítógépes szakemberek. Ha jól töltik ki ennek az életformának a kereteit, akkor ők sem lesznek gazdagok: számlát adnak és minden jövedelmüket föltüntetik az adóbevalláskor.
A kitartott
A kitartott életformát az álkatolikusok választják. Szájukban áldást, szívükben átkot hordanak- idézem meg a zsoltáros szavait. Ők azok, akik szívesen töltenek be egyházi munkaköröket és ott nagy hanggal alig teljesítenek valamit. Ők sem szoktak meggazdagodni, így amikor a gazdagokat szapulják, hitelesnek tűnnek. A közösség, amelyben élik álkatolikus életformájukat, azonban hamar ráismer mivoltukra.
Jézus azt kérte az Atyától, hogy követőit ne vegye ki a világból, de szabadítsa meg a gonosztól. A koldus, a szolga és a munkás esetében elmondhatjuk, hogy Jézus kérése nem volt hiábavaló. A kitartott pedig még bármikor rátalálhat az előbbi három életútra.

Comments

Popular posts from this blog

Igaz mesék Assisi Szent Ferencről

Gyermekkorunkban testvéreimnek és unokatestvéreimnek sokszor mesélt nagyapánk. Legjobban az igaz meséket szerettük. Ilyenkor érdekes gyermekkori történeteket hallhattunk: vadászatról, betakarításról, elveszett és megkerült iskolás gyerekekről. Nem tudom miért, de talán ez az egyszerű érdeklődés nőtt később nagyra bennem, amikor megszerettem a történelmet. Azt hiszem valami hasonló hatást érhet el Adraz Arko és Ursa Skoberne is, aki kisiskolásoknak való „mesekönyvet” készítettek Assisi Szent Ferenc életéről. A szerzőpáros láthatóan sokat bízott a képekre, melyek a ferences derűt árasztják magukból. Előfordulhat az is – ezt persze nem tudom –, hogy Szent Ferenc életének bizonyos eseményeiről előbb készült rajz mint szöveg. A két művész azonban jól ismeri saját művészeti ágának lehetőségei és határait. Míg a rövid gondolatok szinte minden esetben megfelelnek az Assisi Szegénykéjéről eddig a tudomány által feltártaknak, addig a kis, színes rajzok elkészítésénél a fantázia is erősen

Gondolkodjunk a katolikus gondolkodásmódról!

A probléma adott. Sokszor tapasztaljuk, hogy olyan vádak érnek bennünket, katolikusokat, amelyeknek nincs semmilyen alapjuk. Ilyenkor gondolhatunk cselvetésre vagy burkolt keresztényüldözésre is, de az biztos, hogy az ilyen támadások végrehajtói, akik rólunk „kígyót-békát kiabálnak” legtöbb esetben úgy utálnak bennünket, hogy nem ismerik a katolikus gondolkodásmódot. És én azt mondom, erről ők is, mi is tehetünk. De miért a katolikus gondolkodásmód léte vagy nem léte a kulcskérdés? Rövid leszek Talán sokan várnák, hogy akkor most itt definiáljam a katolikus gondolkodásmódot. Ez teljesen szétfeszítené ennek az írásnak a kereteit, de röviden mégis annyit mondanék, hogy katolikus módon az gondolkozik, akinek ugyanaz szép, jó és igaz, ami Istennek is az. Persze definiálhatnám más módon is. Például úgy, hogy az sajátította el a katolikus gondolkodásmódot, ki úgy éli meg hitét és úgy gondolkozik a hétköznapi és tudományos kérdésekben, hogy az összhangban van a katolikus egy

Rendezvény vagy hétköznap

Hány, de hány olyan katolikus rendezvény van, amely szervezőinek az a célja, hogy "közelebb vigyék a hitet a hitüket nem gyakorlókhoz"! Sok rendezvény jól is sikerült, lesz sajtója is és ellátogat rá néhány hitét rendszertelenül rendezvényeken gyakorló ember. Gondolom az eddig írtak stílusa elárulja a véleményemet is ezekről a megmozdulásokról. Pedig tudom, kellenek, a maguk helyén jók is. De van ennél az evangelizálásnál jobb is. Bátran állíthatom, mert gyakorlom. Beszélgetek a szomszédommal, a benzinkutassal, a postással. Ha kérdik, elmondom nekik a véleményemet hitről, vilgáról, a tévében közvetített szentmiséről. Ezek a beszélgetések mélyebb nyomot hagynak bennünk mint egy kiváló konferencián egy beszéd a katolikustól. Miért? Mert a szomszédom tudja, hogy bármikor kölcsön adom neki a turmixgépemet, a benzinkutas látja, hogy ha elfelejtek bérletet venni, akkor sem lógok a villamoson, hiszen a jegyeket tőle vásárolom, a postás pedig tanúja, hogy hogyan bánok a gyerekem