Skip to main content

Katolikus és álkatolikus életformák: a koldus, a szolga, a munkás és a kitartott


Ha az ember komolyan veszi az evangéliumot, akkor előbb-utóbb az anyagiak előteremtésében is olyan szerepbe kerül, amely megfelel a jézusi tanításnak. Mivel a világosság gyermekei megtapasztalják, hogy a világ fiai mennyi fortély, bűn és önfeladás révén boldogulnak, így olyan életstratégiát kell kidolgozniuk, amellyel családjuk egzisztenciája biztosított, de ez nem jár megalkuvással. Szegénységgel viszont járhat. Megfigyelésem szerint, a kenyérkeresethez való viszonyban, ma Magyarországon három katolikus és egy álkatolikus foglalkozási modell létezik:
a koldus, a szolga, a munkás és a kitartott.
A koldus
Szent Ferenc tanítása szerint élnek a koldusok. Assisi szegénye ugyanis azt tanítja, hogy minden testvérnek dolgoznia kell, de ha a becsületes munkájáért nem kapja meg a megélhetéshez szükséges pénzt, akkor járuljon az Úr terített asztalához, azaz kolduljon.
A koldus XXI. századi világi katolikusai általában valamilyen jótékonysági szervezetnél dolgoznak. Pályázatokból élnek. Tényleg megélik a „minden napnak a maga baja” lelkületet.
A szolga
Pál apostol azt tanítja, hogy a keresztények végezzék teendőiket úgy, mint a szolgák. Ez a magatartás forma azoknak sajátja, akik olyan munkakört vállalnak, amelyben pénzzel a lehető legkevesebbet kell foglalkozni, s amely pénz általában a központi költségvetésből származik. A szolga gyakran értelmiségi és legtöbbször tanár vagy a paraszolvenciáról lemondó orvos.
A munkás
Szent József mintájára gondoskodnak a családjukról azok, akik függetlenségre vágynak és saját vállalkozásban keresik meg a betevőt. Ők lehetnek takarító kisiparosok és vidéki gazdák vagy számítógépes szakemberek. Ha jól töltik ki ennek az életformának a kereteit, akkor ők sem lesznek gazdagok: számlát adnak és minden jövedelmüket föltüntetik az adóbevalláskor.
A kitartott
A kitartott életformát az álkatolikusok választják. Szájukban áldást, szívükben átkot hordanak- idézem meg a zsoltáros szavait. Ők azok, akik szívesen töltenek be egyházi munkaköröket és ott nagy hanggal alig teljesítenek valamit. Ők sem szoktak meggazdagodni, így amikor a gazdagokat szapulják, hitelesnek tűnnek. A közösség, amelyben élik álkatolikus életformájukat, azonban hamar ráismer mivoltukra.
Jézus azt kérte az Atyától, hogy követőit ne vegye ki a világból, de szabadítsa meg a gonosztól. A koldus, a szolga és a munkás esetében elmondhatjuk, hogy Jézus kérése nem volt hiábavaló. A kitartott pedig még bármikor rátalálhat az előbbi három életútra.

Comments

Popular posts from this blog

Igaz mesék Assisi Szent Ferencről

Gyermekkorunkban testvéreimnek és unokatestvéreimnek sokszor mesélt nagyapánk. Legjobban az igaz meséket szerettük. Ilyenkor érdekes gyermekkori történeteket hallhattunk: vadászatról, betakarításról, elveszett és megkerült iskolás gyerekekről. Nem tudom miért, de talán ez az egyszerű érdeklődés nőtt később nagyra bennem, amikor megszerettem a történelmet.
Azt hiszem valami hasonló hatást érhet el Adraz Arko és Ursa Skoberne is, aki kisiskolásoknak való „mesekönyvet” készítettek Assisi Szent Ferenc életéről. A szerzőpáros láthatóan sokat bízott a képekre, melyek a ferences derűt árasztják magukból. Előfordulhat az is – ezt persze nem tudom –, hogy Szent Ferenc életének bizonyos eseményeiről előbb készült rajz mint szöveg. A két művész azonban jól ismeri saját művészeti ágának lehetőségei és határait. Míg a rövid gondolatok szinte minden esetben megfelelnek az Assisi Szegénykéjéről eddig a tudomány által feltártaknak, addig a kis, színes rajzok elkészítésénél a fantázia is erősen működhe…

Olvassuk együtt Szent Bonaventura „Szent Ferenc élete” című könyvét! 6.

Amit ebben a fejezetben olvasunk annak halvány nyomát is nehezen találjuk életünkben. Ebben a fejezetben ugyanis azt a kemény aszkézist ismerjük meg, amelyet Assisi Szent Ferenc gyakorolt. Tudjuk, hogy alig evett, sőt direkt elrontott finom ételeket, hogy ezzel megakadályozza, hogy élvezethez jusson. Tudjuk, hogy a megvakulást is inkább vállalta, mintsem hogy lemondjon bűnei siratásáról. Tudjuk, hogy a földön aludt. De miért tette ezt, aki a teremtett világ minden kis és nagy lényét örömmel megcsodálta? A válasz egyszerű és a fejezet első és második mondatában megkapjuk a választ: maga is lelkesen hordta Krisztus keresztjét, hogy a győzelem pálmájáig jusson. Elgondolkodtató szemlélet Első gondolatunk e cél megismerése után az lehet, hogy jó, azért volt a maga testéhez ilyen kíméletlen Szent Ferenc, hogy a lelkéhez jó legyen. Ez a gondolat nem is rossz. De én úgy vélem, ennél messzebb is mehetünk. Aki Krisztus keresztjét hordozza az nem egyszerűen a lelkéhez jó, az Krisztushoz jó. Majdne…

Megállnak Jézus szavai, hogy nem tudják mit cselekednek

Mindannyian ismerjük Jézus szavait, amit keresztfeszítőiről mondott. „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekednek!”
Sokan gondolják úgy, hogy ma már mindenki tudja, mit cselekszik, aki üldözi a keresztényeket. A világban elterjedt az ismeret arról, hogy Jézust kinek tartják a benne hívő. De tényleg?

Az ismeretek ma is felületesek. Ha egy ateista el is olvassa az Evangéliumot, megfelelő segítség nélkül rosszul fogja értelmezni. Aki soha nem járt hittanra vagy akár többször bérmálkozott, annak nincsenek megfelelő ismeretei Jézusról. De a keresztényekről sincsenek megfelelő ismeretei. A keresztény gondolkodásmód, érzelemvilág, cselekvési formák, döntések nem ismerhetők meg kívülről. Aki nem éli a kereszténységet csak tanulmányozza, az sosem tapasztalja meg, hogy milyen kereszténynek lenni.
A keresztény ember Krisztus-követő. Aki nem kérdezi meg nap, mint nap Krisztust, hogy merre menjek Mester, az járhat templomba, áldozhat könnyek között, sosem fogja tudni, hogy amikor …