A plébános úr tudta, hogy van Isten, hiszen ezt tanulta az
egyetem teológiai karán. A kántor állandóan liturgikus szövegek és dallamok között
élt, így tudni vélte Isten létét. Mivel mindennapi tapasztalata e mellett
szólt, tudta és hitte a sekrescsés is, hogy Istennek lennie kell. A képviselő testültet
elnöke, aki gazdaként az Úr adta növekedésre hagyatkozott, biztosra vette, hogy
Isten él, mert éltet. A tanítónő hitt a feltámadott Krisztusban, mert
minden napi áldozó volt. Elsős iskolás tanítványai pedig szerették Istent, mert felfogták, hogy Isten szereti őket.
Gödöllőnél a HÉV-en találtál egy ülőhelyet, ráadásul az ablak mellett. Veled szemben senki. A melletted helyet foglaló, s a melletted helyet foglalóval szemben ülő is rendes, jó akaratú emberek. Nem félsz elővenni a zsolozsmás könyvedet. Békédnél vagy. A Benedictus antifóna Kistarcsán ér, s a reggel első kellemetlensége is. Hosszú lábú, erőszakos, kemény vonásokkal szegélyezett, széles arcú nő csapódik a veled szemben levő üres ülésre. Amennyire tudod, összehúzod magad, az eddigi kényelemnek vége. Jobban megnézed új útitársad. Ez a nő egy ellenség. Milyen utálattal mustrál téged? S kezedben a zsolozsmás könyvet? De nem hagyod eltéríteni magad, imádkozol hangtalanul tovább. S lám! A következő sorban ezt hozza eléd az Írás: „ megszabadít az ellenség kezéből, mindazoktól, akik gyűlölettel néznek minket”. Elgondolkozol. Valóban gyűlölettel nézett rád ez az új utas. És valóban ellenséged is. De az Evangéliumban az is benne áll, hogy a rosszért is jóval kell fizetned. Itt és mos...
Comments
Post a Comment