Szent Ferenc szemével nézni a világot...

Reggel van. Nyár van. Ugyanaz az aszfalt borítja a járdát: felénk nem tört újabb csatornákat magának a technika egyetlen vívmánya sem. S én magam: ugyanúgy lépdelek a nyárban, és azonos irányban is. A frissen nyírt fű illata is pontosan úgy csapja meg orromat, pontosan olyan ünnep-érzést ébreszt bennem, mint gyermekkoromban. A madarak csicsergése sem mutat változást: át-átüti a forgalom moraját, és a győzelem és szerelem beteljesedésének hangjait intonálja. Csak a Nap, a Nap sugarai metszenék sebesre a bőrömet immár, ha a fák lombjai útjukat nem állnák. Harminc-egynéhány év alatt lombjuk terebélyesebbé, leveleik árnyéka simogatóbbá változott. S, ha valami, hát ez az a körülmény - utamat szegélyező segítség -, mely megérleli a kérdést: vajon tényleg ugyanaz, vajon tényleg most is ugyanaz, vajon mettől meddig ugyanaz a nyár?

Ha nem győzött meg Isten szeretetéről a közösség tagjainak példája. Ha nem győzött meg a közösség hűsége. Ha nem győzött meg a közösség légköre. Ha nem győzött meg a közösség összetartása. Ha nem győzött meg a szelídség, mellyel vitákban a közösség tagjai egymás iránt viseltettek. Ha nem győzött meg a nyitottság, amivel a világ újdonságait fogadták. Ha nem győzött meg az együttérzés, amellyel a szenvedők felé fordultak. Ha nem győzött meg az ingyenesség, amellyel javaikat megosztották. Ha mindez nem győzött meg, akkor nyugodtan elhagyhatod őket, de ne lepődj meg, ha néhány hónap múlva meggyőz Téged Isten létéről a közösség hiánya.

Segítettél? Volt egy kis szabadidőd, egy kis felesleges pénzed, egy kis hasznosság utáni vágyad? Ez igazán trendi. Sztorizhatsz is róla eleget. Akár a Facebookra is kirakhatod a képet, ami téged ábrázol, amint éppen segítesz valakinek. Tudod, mi ezzel a baj? Baj? Igen, baj! A baj az nem az, hogy segítettél. A baj az, hogy most úgy érzed, hogy megtetted, amit egy hívő embernek kell és ezért nyugodtan hátradőlhetsz. Miért baj? Miért? Azért, mert nem élted meg teljességében a segítés misztériumát. Ez neked baj. Hidd el! Mert miben áll a segítés misztériuma. Abban, hogy akkor is segítesz, amikor a saját óráidból engedsz át másnak. Ha akkor is segítesz, amikor semmi kedved hozzá. Ha úgy is segítesz, hogy nem tudja a jobb kezed, hogy mit csinál a bal. Hogy ez teljesíthetetlen? Próbáltad már?

A műkatolikus műmosolyáról ismerszik meg. Úgy csinál, mint egy kisgyerek, amikor nem érti a poént, de a közösség reakciójához való simulás érdekében együtt nevet a felnőttekkel. A műkatolikus elérzékenyülésében is könnyen lelepleződik. Elbicsaklik a hangja, mikor egy híres és társadalmi változásokat elindító szentről beszél, de csupa általánosságban szól akkor, amikor saját életfeladatáról kérdezik. A műkatolikus általában kitartóan érvel amellett, hogy a keresztény embereknek nem szabad a politikába beleavatkozniuk. Szolgálatnak nevezi, ha teljesíti családjában állapotbeli kötelességét, és durvának és erőszakosnak tartja a magzatvédőket: vajon miért? Hogy mi végre jár akkor a műkatolikus templomba? Miért járul a szentségekhez? Erre még nem jöttem rá. Ha Te már tudod, kérlek szépen, hogy írd meg egy kommentben!

Nincs ruhád, hogy messziről látnák az emberek, hogy Isten lefoglalt magának? Nincs jele, hogy jel vagy? Élsz, mint Jézus, a názáreti házban: csöndben és ismeretlenségben? Dolgozol, mint a Mester választott mesterségedben? Napjaid átszövi az imádság és kapcsolataidat meghatározza a szeretet? Nos, akár hiszed, akár nem ez maga a habitusod: jézusi lelkületet. Ha ezt öltöd föl nap, mint nap, annak erejében osztozol, aki e viseletet ajándékozta neked.

Mielőtt megkaptad az állásod, hányszor mondtad, hogy kérlek, Uram, segíts? És miután megkaptad az állásod, hányszor mondtad, hogy köszönöm Uram? Mielőtt meggyógyultál egészen, hányszor kérted az Úrtól az egészséget? És miután helyrejöttél, hányszor mondtad, hogy hálás vagyok neked Uram? Ha gondolod, mond most el az Úrnak, hogy mennyire örülsz a családodnak, mielőtt elveszítesz valakit azok közül, akiket a legjobban szeretsz, mert ha elválaszt téged tőle a halál, már csak azt kérheted, hogy neki az Úr adjon új otthont…