Segítettél? Hátradőltél?

Segítettél? Volt egy kis szabadidőd, egy kis felesleges pénzed, egy kis hasznosság utáni vágyad? Ez igazán trendi. Sztorizhatsz is róla eleget. Akár a Facebookra is kirakhatod a képet, ami téged ábrázol, amint éppen segítesz valakinek. Tudod, mi ezzel a baj? Baj? Igen, baj!

A baj az nem az, hogy segítettél. A baj az, hogy most úgy érzed, hogy megtetted, amit egy hívő embernek kell és ezért nyugodtan hátradőlhetsz. Miért baj? Miért?

Azért, mert nem élted meg teljességében a segítés misztériumát. Ez neked baj. Hidd el! Mert miben áll a segítés misztériuma. Abban, hogy akkor is segítesz, amikor a saját óráidból engedsz át másnak. Ha akkor is segítesz, amikor semmi kedved hozzá. Ha úgy is segítesz, hogy nem tudja a jobb kezed, hogy mit csinál a bal.

Hogy ez teljesíthetetlen? Próbáltad már?

Comments

Volt már veled így?

Gödöllőnél a HÉV-en találtál egy ülőhelyet, ráadásul az ablak mellett. Veled szemben senki. A melletted helyet foglaló, s a melletted helyet foglalóval szemben ülő is rendes, jó akaratú emberek. Nem félsz elővenni a zsolozsmás könyvedet. Békédnél vagy. A Benedictus antifóna Kistarcsán ér, s a reggel első kellemetlensége is. Hosszú lábú, erőszakos, kemény vonásokkal szegélyezett, széles arcú nő csapódik a veled szemben levő üres ülésre. Amennyire tudod, összehúzod magad, az eddigi kényelemnek vége. Jobban megnézed új útitársad. Ez a nő egy ellenség. Milyen utálattal mustrál téged? S kezedben a zsolozsmás könyvet? De nem hagyod eltéríteni magad, imádkozol hangtalanul tovább. S lám! A következő sorban ezt hozza eléd az Írás: „ megszabadít az ellenség kezéből, mindazoktól, akik gyűlölettel néznek minket”. Elgondolkozol. Valóban gyűlölettel nézett rád ez az új utas. És valóban ellenséged is. De az Evangéliumban az is benne áll, hogy a rosszért is jóval kell fizetned. Itt és mos...

Anya és hitbizonyosság

A hitre jutás és utána a hitérzék kifejlődése nem olyan tanulási folyamat, mint ahogy írni-olvasni tanulunk. A hit alapjait nem úgy sajátítjuk el, mintha betűről betűre haladnánk, egyre komolyabb könyveket olvasnánk, s végül teológiából doktorálnánk. Sokkal inkább úgy növekszünk a hitbizonyosságban és az abból fakadó cselekedeteinkben, mint ahogy gyermekkorunkban beszélni tanultunk. Utánzás, felismerések, egyéni lelemény kell egy kis emberkének, hogy kommunikálni tudjon. És kell még valami. Szerető család. A családban pedig, magzati korunktól 1-2 éves korunkig a nyelvtudást átadó legfőbb személy az édesanyánk. Őt halljuk legtöbbet. Ezt a rendet Isten alkotta így, és az ember könnyen belátja, hogy mindaz, amit Isten alkotott, jó. Ezért tartom fontosnak, hogy az Egyház minden lényegi megnyilvánulásában utal arra, hogy van Égi Édesanyánk. Van a hit szókincsének és logikájának elsajátításában mintánk és pártfogónk. Amikor kisgyerekeknek arról beszél egy hitoktató, hogy Mária vo...

Személyes látásmód

Jézus kérdésére, hogy mit szeretne, a vak ember két szóval válaszolt. „Hogy lássak!” Mindannyian megrendülünk ettől a két szótól. Hiszen érezzük, tudjuk, milyen nehéz élni látás nélkül. Milyen hatalmas hiány a látás hiánya. Kizár a világból. Majdnem ugyanezt mondhatta a vámos, Lévi is, aki tetteivel magát rekesztette ki kora társadalmából. Ő, mikor Jézust várták érkezni honfitársai, egy fára mászott föl. Ha akkor a Megváltó megkérdezte volna, „Lévi! Miért másztál föl a magasba”, a későbbi Szent Máté apostol így válaszolt volna: „Hogy lássalak!”. Mindannyian értjük a különbséget a két kifejezés között. Gyakran vagyunk úgy, hogy szeretnénk látni Istent és a teremtés számunkra eddig elrejtett összefüggéseit. Szeretnénk rájönni, hogyan működik az Isten-teremtette, de emberi szemmel láthatatlan megannyi létező. Ebből az emberi vágyból nézve érthető, miért vannak olyan sokan közülünk, akik az ezoterikus könyveket falják. Ha nem is látni, de a látható mögé be-bekukkantani szeretné...

Szent Ferenc szemével nézni a világot...

Search This Blog