A
műkatolikus műmosolyáról ismerszik meg. Úgy csinál, mint egy kisgyerek, amikor
nem érti a poént, de a közösség reakciójához való simulás érdekében együtt
nevet a felnőttekkel.
A
műkatolikus elérzékenyülésében is könnyen lelepleződik. Elbicsaklik a hangja,
mikor egy híres és társadalmi változásokat elindító szentről beszél, de csupa
általánosságban szól akkor, amikor saját életfeladatáról kérdezik.
A
műkatolikus általában kitartóan érvel amellett, hogy a keresztény embereknek
nem szabad a politikába beleavatkozniuk. Szolgálatnak nevezi, ha teljesíti családjában
állapotbeli kötelességét, és durvának és erőszakosnak tartja a magzatvédőket:
vajon miért?
Hogy
mi végre jár akkor a műkatolikus templomba? Miért járul a szentségekhez? Erre
még nem jöttem rá. Ha Te már tudod, kérlek szépen, hogy írd meg egy kommentben!
Comments
Post a Comment