Skip to main content

Folyton megtörnék az akaratodat?


Az akaratosság bűn. Az akaratod másra erőltetése bűn. És bűn más akaratának megtörése is, mert az lelki fájdalmat okoz. Tapasztaltad ezt a fájdalmat?

Mit tehetsz e fájdalom ellen?
Magasabb értelmű dolgokat kell akarnod! Magasabb értékűeket. Azokat sokkal nehezebb megtörni. Mondok rá egy gyakorlati példát.

Egy példán keresztül megértheted, hogy mit tehetsz?
Sokszor fordul velem elő, hogy valaki szembejön velem a járdán és én teszek egy kitérő mozdulatot balra, mire ős is balra lép, rákényszerítve engem, hogy jobbra lépjek. Megtörte az akaratomat? Ha az lenne az akaratom, hogy balra lépjek, akkor megtörte. Ha szándékosan csinálta ezt, hogy bosszantson, akkor bűnt követett el. De nem róla van most szó. Milyen esetben mondhatom, hogy bár irányváltoztatásra kényszerített, mégsem törte meg az akaratomat? Abban az esetben mondhatom, hogy nem törte meg az akaratomat, ha én nem balra akarok lépni, hanem ki akarom őt és az összeütközést kerülni. Akár jobbra, akár balra térek ki előle, akkor is kitértem előle – és ez volt a cél.

Az ember nem sétálógépen jár vásárolni!

Ha van arra példád az élet más területéről, hogy minél magasabb célt tűzöl ki, annál nehezebb megtörni az arra irányuló akaratodat, kérlek oszd meg velünk egy hozzásztólásban.

Comments

Popular posts from this blog

Igaz mesék Assisi Szent Ferencről

Gyermekkorunkban testvéreimnek és unokatestvéreimnek sokszor mesélt nagyapánk. Legjobban az igaz meséket szerettük. Ilyenkor érdekes gyermekkori történeteket hallhattunk: vadászatról, betakarításról, elveszett és megkerült iskolás gyerekekről. Nem tudom miért, de talán ez az egyszerű érdeklődés nőtt később nagyra bennem, amikor megszerettem a történelmet.
Azt hiszem valami hasonló hatást érhet el Adraz Arko és Ursa Skoberne is, aki kisiskolásoknak való „mesekönyvet” készítettek Assisi Szent Ferenc életéről. A szerzőpáros láthatóan sokat bízott a képekre, melyek a ferences derűt árasztják magukból. Előfordulhat az is – ezt persze nem tudom –, hogy Szent Ferenc életének bizonyos eseményeiről előbb készült rajz mint szöveg. A két művész azonban jól ismeri saját művészeti ágának lehetőségei és határait. Míg a rövid gondolatok szinte minden esetben megfelelnek az Assisi Szegénykéjéről eddig a tudomány által feltártaknak, addig a kis, színes rajzok elkészítésénél a fantázia is erősen működhe…

Olvassuk együtt Szent Bonaventura „Szent Ferenc élete” című könyvét! 6.

Amit ebben a fejezetben olvasunk annak halvány nyomát is nehezen találjuk életünkben. Ebben a fejezetben ugyanis azt a kemény aszkézist ismerjük meg, amelyet Assisi Szent Ferenc gyakorolt. Tudjuk, hogy alig evett, sőt direkt elrontott finom ételeket, hogy ezzel megakadályozza, hogy élvezethez jusson. Tudjuk, hogy a megvakulást is inkább vállalta, mintsem hogy lemondjon bűnei siratásáról. Tudjuk, hogy a földön aludt. De miért tette ezt, aki a teremtett világ minden kis és nagy lényét örömmel megcsodálta? A válasz egyszerű és a fejezet első és második mondatában megkapjuk a választ: maga is lelkesen hordta Krisztus keresztjét, hogy a győzelem pálmájáig jusson. Elgondolkodtató szemlélet Első gondolatunk e cél megismerése után az lehet, hogy jó, azért volt a maga testéhez ilyen kíméletlen Szent Ferenc, hogy a lelkéhez jó legyen. Ez a gondolat nem is rossz. De én úgy vélem, ennél messzebb is mehetünk. Aki Krisztus keresztjét hordozza az nem egyszerűen a lelkéhez jó, az Krisztushoz jó. Majdne…

Megállnak Jézus szavai, hogy nem tudják mit cselekednek

Mindannyian ismerjük Jézus szavait, amit keresztfeszítőiről mondott. „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekednek!”
Sokan gondolják úgy, hogy ma már mindenki tudja, mit cselekszik, aki üldözi a keresztényeket. A világban elterjedt az ismeret arról, hogy Jézust kinek tartják a benne hívő. De tényleg?

Az ismeretek ma is felületesek. Ha egy ateista el is olvassa az Evangéliumot, megfelelő segítség nélkül rosszul fogja értelmezni. Aki soha nem járt hittanra vagy akár többször bérmálkozott, annak nincsenek megfelelő ismeretei Jézusról. De a keresztényekről sincsenek megfelelő ismeretei. A keresztény gondolkodásmód, érzelemvilág, cselekvési formák, döntések nem ismerhetők meg kívülről. Aki nem éli a kereszténységet csak tanulmányozza, az sosem tapasztalja meg, hogy milyen kereszténynek lenni.
A keresztény ember Krisztus-követő. Aki nem kérdezi meg nap, mint nap Krisztust, hogy merre menjek Mester, az járhat templomba, áldozhat könnyek között, sosem fogja tudni, hogy amikor …