Skip to main content

Beszédes kudarc


Az egyik katolikus folyóirat munkatársai egy alkalommal arról beszélgettek, hogy milyen sok unalmas, igénytelen prédikációt hallgattak már meg életükben. Ebből a beszélgetésből aztán kinőtt egy kezdeményezés. Úgy döntöttek, hogy a ők maguk fognak írni homíliákat. Mivel egyikük sem volt pap, így ennek a rovatnak a civilia címet adták. Egy darabig születtek a vasárnapi evangéliumból kiinduló arások, de rövid időn belül kiderült, hogy nem is olyan egyszerű dolog érdekes, tárgyhoz és egyházhoz hű szövegeket alkotni. A vállalkozás kudarcba fulladt.

Mi lehetett a kudarc oka?
Minden világi ferences tudja, hogy rendünk alapítója milyen eltökélten tisztelte a papokat. Nem azért tette ezt, mert a papoknak magasabb iskolai végzettsége volt. Azért tisztelte őket, mert őket fölszentelték. Az egyház ma is azt írja elő, hogy homíliát csak fölszentelt pap mondhat. A kudarc egyik oka, tehát az lehetett, hogy a világi emberek nincsenek fölkenve a Szentlélek által arra, hogy a szentmisében prédikáljanak.

Akkor miért prédikált Szent Ferenc?
Mert meg volt hatva Istentől. Mert át volt hatva a Szentlélektől. Mert hozzá tényleg szólt Isten. És mert sokáig olvasta az evangéliumot, mielőtt beszélt volna az igék alapján. És itt a második ok, amiért a civilia kudarcba fulladt.

Mit tanít Ferenc pápa a kérdéssel kapcsolatban?
„A prédikáció előkészítése olyan fontos feladat, amely hosszú ideig tartó tanulást, imádságot, elmélyülést és lelkipásztori leleményességet kíván.” (Evangelii Gaudium, 145. pont.) Vagyis a prédikáláshoz teológiai tanulmányok szükségesek.

Te másképp látod? Szerinted más volt a kudarc oka? Írd meg egy hozzászólásban!

Comments

Popular posts from this blog

Igaz mesék Assisi Szent Ferencről

Gyermekkorunkban testvéreimnek és unokatestvéreimnek sokszor mesélt nagyapánk. Legjobban az igaz meséket szerettük. Ilyenkor érdekes gyermekkori történeteket hallhattunk: vadászatról, betakarításról, elveszett és megkerült iskolás gyerekekről. Nem tudom miért, de talán ez az egyszerű érdeklődés nőtt később nagyra bennem, amikor megszerettem a történelmet. Azt hiszem valami hasonló hatást érhet el Adraz Arko és Ursa Skoberne is, aki kisiskolásoknak való „mesekönyvet” készítettek Assisi Szent Ferenc életéről. A szerzőpáros láthatóan sokat bízott a képekre, melyek a ferences derűt árasztják magukból. Előfordulhat az is – ezt persze nem tudom –, hogy Szent Ferenc életének bizonyos eseményeiről előbb készült rajz mint szöveg. A két művész azonban jól ismeri saját művészeti ágának lehetőségei és határait. Míg a rövid gondolatok szinte minden esetben megfelelnek az Assisi Szegénykéjéről eddig a tudomány által feltártaknak, addig a kis, színes rajzok elkészítésénél a fantázia is erősen

Gondolkodjunk a katolikus gondolkodásmódról!

A probléma adott. Sokszor tapasztaljuk, hogy olyan vádak érnek bennünket, katolikusokat, amelyeknek nincs semmilyen alapjuk. Ilyenkor gondolhatunk cselvetésre vagy burkolt keresztényüldözésre is, de az biztos, hogy az ilyen támadások végrehajtói, akik rólunk „kígyót-békát kiabálnak” legtöbb esetben úgy utálnak bennünket, hogy nem ismerik a katolikus gondolkodásmódot. És én azt mondom, erről ők is, mi is tehetünk. De miért a katolikus gondolkodásmód léte vagy nem léte a kulcskérdés? Rövid leszek Talán sokan várnák, hogy akkor most itt definiáljam a katolikus gondolkodásmódot. Ez teljesen szétfeszítené ennek az írásnak a kereteit, de röviden mégis annyit mondanék, hogy katolikus módon az gondolkozik, akinek ugyanaz szép, jó és igaz, ami Istennek is az. Persze definiálhatnám más módon is. Például úgy, hogy az sajátította el a katolikus gondolkodásmódot, ki úgy éli meg hitét és úgy gondolkozik a hétköznapi és tudományos kérdésekben, hogy az összhangban van a katolikus egy

A plébános úr tudta

A plébános úr tudta, hogy van Isten, hiszen ezt tanulta az egyetem teológiai karán. A kántor állandóan liturgikus szövegek és dallamok között élt, így tudni vélte Isten létét. Mivel mindennapi tapasztalata e mellett szólt, tudta és hitte a sekrescsés is, hogy Istennek lennie kell. A képviselő testültet elnöke, aki gazdaként az Úr adta növekedésre hagyatkozott, biztosra vette, hogy Isten él, mert éltet. A tanítónő hitt a feltámadott Krisztusban, mert minden napi áldozó volt. Elsős iskolás tanítványai pedig szerették Istent, mert felfogták, hogy Isten szereti őket.