Skip to main content

Amikor a fennség megszólal benned

Előfordulhat bárkivel, hogy egy szeretett emberről, egy barátról vagy egy munkatársról azt hallja, hogy a háta mögött rosszat mondott róla vagy rosszat tett neki. Az ilyen hírekre első reakció lehet, hogy személyünket megsértve, megalázottnak érezzük magunkat. Ekkor megszólalhat a bennünk lakó fennség és rangon alulinak tarthatjuk, hogy a barátunkkal tisztázzuk az ügyet: kerülni fogjuk és sokáig nem is beszélünk vele. Jó ez így?

Nem éri meg vélt megalázásra...
Szerintem sosem éri meg egy jónak érzett barátságot befagyasztani. Ha megalázottnak érzi magát az ember, nem jó az a reakció, hogy a magunk felsőbbrendűségét éreztetjük a többiekkel. A Mester azt tanítja nekünk, hogy "aki megalázza magát, az felmagasztaltatik.". Én pedig csak annyit szeretnék mondnai, hogy túl drága egy emberrel egy jó kapcsolat ahhoz, hogy nagyobbnak mutassuk magunkat nála azért, hogy "törlesszünk". Inkább tisztázzuk vele az ügyet.


Ki mondhat ítéletet?
És itt még egy szempont. Mostanában sokan mondják emberekre, hogy "Ő büntiben van nálam.". Számomra ez a megfogalmazás taszító. Nagyobb rendű vagyok én a többieknél? Úgy veszek magamnak elégtételt, hogy mint valami bíró, büntetést mérek egy hozzám közel álló emberre? Miért ne tegyük ezeket? Megint csak a Mester tanítására utalok: ne mondjaunk ítéletet, mi esztelenek.

Ha van ebben a témában fájó tapsztalatod, kérlek írd meg! Ha segített valami, hogy elhallgattasd a benned megszólalt személyes fennséget, azt is oszd meg velünk! Most.


Comments

Popular posts from this blog

Igaz mesék Assisi Szent Ferencről

Gyermekkorunkban testvéreimnek és unokatestvéreimnek sokszor mesélt nagyapánk. Legjobban az igaz meséket szerettük. Ilyenkor érdekes gyermekkori történeteket hallhattunk: vadászatról, betakarításról, elveszett és megkerült iskolás gyerekekről. Nem tudom miért, de talán ez az egyszerű érdeklődés nőtt később nagyra bennem, amikor megszerettem a történelmet.
Azt hiszem valami hasonló hatást érhet el Adraz Arko és Ursa Skoberne is, aki kisiskolásoknak való „mesekönyvet” készítettek Assisi Szent Ferenc életéről. A szerzőpáros láthatóan sokat bízott a képekre, melyek a ferences derűt árasztják magukból. Előfordulhat az is – ezt persze nem tudom –, hogy Szent Ferenc életének bizonyos eseményeiről előbb készült rajz mint szöveg. A két művész azonban jól ismeri saját művészeti ágának lehetőségei és határait. Míg a rövid gondolatok szinte minden esetben megfelelnek az Assisi Szegénykéjéről eddig a tudomány által feltártaknak, addig a kis, színes rajzok elkészítésénél a fantázia is erősen működhe…

Olvassuk együtt Szent Bonaventura „Szent Ferenc élete” című könyvét! 6.

Amit ebben a fejezetben olvasunk annak halvány nyomát is nehezen találjuk életünkben. Ebben a fejezetben ugyanis azt a kemény aszkézist ismerjük meg, amelyet Assisi Szent Ferenc gyakorolt. Tudjuk, hogy alig evett, sőt direkt elrontott finom ételeket, hogy ezzel megakadályozza, hogy élvezethez jusson. Tudjuk, hogy a megvakulást is inkább vállalta, mintsem hogy lemondjon bűnei siratásáról. Tudjuk, hogy a földön aludt. De miért tette ezt, aki a teremtett világ minden kis és nagy lényét örömmel megcsodálta? A válasz egyszerű és a fejezet első és második mondatában megkapjuk a választ: maga is lelkesen hordta Krisztus keresztjét, hogy a győzelem pálmájáig jusson. Elgondolkodtató szemlélet Első gondolatunk e cél megismerése után az lehet, hogy jó, azért volt a maga testéhez ilyen kíméletlen Szent Ferenc, hogy a lelkéhez jó legyen. Ez a gondolat nem is rossz. De én úgy vélem, ennél messzebb is mehetünk. Aki Krisztus keresztjét hordozza az nem egyszerűen a lelkéhez jó, az Krisztushoz jó. Majdne…

Megállnak Jézus szavai, hogy nem tudják mit cselekednek

Mindannyian ismerjük Jézus szavait, amit keresztfeszítőiről mondott. „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekednek!”
Sokan gondolják úgy, hogy ma már mindenki tudja, mit cselekszik, aki üldözi a keresztényeket. A világban elterjedt az ismeret arról, hogy Jézust kinek tartják a benne hívő. De tényleg?

Az ismeretek ma is felületesek. Ha egy ateista el is olvassa az Evangéliumot, megfelelő segítség nélkül rosszul fogja értelmezni. Aki soha nem járt hittanra vagy akár többször bérmálkozott, annak nincsenek megfelelő ismeretei Jézusról. De a keresztényekről sincsenek megfelelő ismeretei. A keresztény gondolkodásmód, érzelemvilág, cselekvési formák, döntések nem ismerhetők meg kívülről. Aki nem éli a kereszténységet csak tanulmányozza, az sosem tapasztalja meg, hogy milyen kereszténynek lenni.
A keresztény ember Krisztus-követő. Aki nem kérdezi meg nap, mint nap Krisztust, hogy merre menjek Mester, az járhat templomba, áldozhat könnyek között, sosem fogja tudni, hogy amikor …