Előfordulhat bárkivel, hogy egy szeretett emberről, egy barátról vagy egy munkatársról azt hallja, hogy a háta mögött rosszat mondott róla vagy rosszat tett neki. Az ilyen hírekre első reakció lehet, hogy személyünket megsértve, megalázottnak érezzük magunkat. Ekkor megszólalhat a bennünk lakó fennség és rangon alulinak tarthatjuk, hogy a barátunkkal tisztázzuk az ügyet: kerülni fogjuk és sokáig nem is beszélünk vele. Jó ez így?
Nem éri meg vélt megalázásra...
Szerintem sosem éri meg egy jónak érzett barátságot befagyasztani. Ha megalázottnak érzi magát az ember, nem jó az a reakció, hogy a magunk felsőbbrendűségét éreztetjük a többiekkel. A Mester azt tanítja nekünk, hogy "aki megalázza magát, az felmagasztaltatik.". Én pedig csak annyit szeretnék mondnai, hogy túl drága egy emberrel egy jó kapcsolat ahhoz, hogy nagyobbnak mutassuk magunkat nála azért, hogy "törlesszünk". Inkább tisztázzuk vele az ügyet.
Ki mondhat ítéletet?
És itt még egy szempont. Mostanában sokan mondják emberekre, hogy "Ő büntiben van nálam.". Számomra ez a megfogalmazás taszító. Nagyobb rendű vagyok én a többieknél? Úgy veszek magamnak elégtételt, hogy mint valami bíró, büntetést mérek egy hozzám közel álló emberre? Miért ne tegyük ezeket? Megint csak a Mester tanítására utalok: ne mondjaunk ítéletet, mi esztelenek.
Ha van ebben a témában fájó tapsztalatod, kérlek írd meg! Ha segített valami, hogy elhallgattasd a benned megszólalt személyes fennséget, azt is oszd meg velünk! Most.
Nem éri meg vélt megalázásra...
Szerintem sosem éri meg egy jónak érzett barátságot befagyasztani. Ha megalázottnak érzi magát az ember, nem jó az a reakció, hogy a magunk felsőbbrendűségét éreztetjük a többiekkel. A Mester azt tanítja nekünk, hogy "aki megalázza magát, az felmagasztaltatik.". Én pedig csak annyit szeretnék mondnai, hogy túl drága egy emberrel egy jó kapcsolat ahhoz, hogy nagyobbnak mutassuk magunkat nála azért, hogy "törlesszünk". Inkább tisztázzuk vele az ügyet.
Ki mondhat ítéletet?
És itt még egy szempont. Mostanában sokan mondják emberekre, hogy "Ő büntiben van nálam.". Számomra ez a megfogalmazás taszító. Nagyobb rendű vagyok én a többieknél? Úgy veszek magamnak elégtételt, hogy mint valami bíró, büntetést mérek egy hozzám közel álló emberre? Miért ne tegyük ezeket? Megint csak a Mester tanítására utalok: ne mondjaunk ítéletet, mi esztelenek.
Ha van ebben a témában fájó tapsztalatod, kérlek írd meg! Ha segített valami, hogy elhallgattasd a benned megszólalt személyes fennséget, azt is oszd meg velünk! Most.
Comments
Post a Comment