Skip to main content

Amikor a fennség megszólal benned

Előfordulhat bárkivel, hogy egy szeretett emberről, egy barátról vagy egy munkatársról azt hallja, hogy a háta mögött rosszat mondott róla vagy rosszat tett neki. Az ilyen hírekre első reakció lehet, hogy személyünket megsértve, megalázottnak érezzük magunkat. Ekkor megszólalhat a bennünk lakó fennség és rangon alulinak tarthatjuk, hogy a barátunkkal tisztázzuk az ügyet: kerülni fogjuk és sokáig nem is beszélünk vele. Jó ez így?

Nem éri meg vélt megalázásra...
Szerintem sosem éri meg egy jónak érzett barátságot befagyasztani. Ha megalázottnak érzi magát az ember, nem jó az a reakció, hogy a magunk felsőbbrendűségét éreztetjük a többiekkel. A Mester azt tanítja nekünk, hogy "aki megalázza magát, az felmagasztaltatik.". Én pedig csak annyit szeretnék mondnai, hogy túl drága egy emberrel egy jó kapcsolat ahhoz, hogy nagyobbnak mutassuk magunkat nála azért, hogy "törlesszünk". Inkább tisztázzuk vele az ügyet.


Ki mondhat ítéletet?
És itt még egy szempont. Mostanában sokan mondják emberekre, hogy "Ő büntiben van nálam.". Számomra ez a megfogalmazás taszító. Nagyobb rendű vagyok én a többieknél? Úgy veszek magamnak elégtételt, hogy mint valami bíró, büntetést mérek egy hozzám közel álló emberre? Miért ne tegyük ezeket? Megint csak a Mester tanítására utalok: ne mondjaunk ítéletet, mi esztelenek.

Ha van ebben a témában fájó tapsztalatod, kérlek írd meg! Ha segített valami, hogy elhallgattasd a benned megszólalt személyes fennséget, azt is oszd meg velünk! Most.


Comments

Popular posts from this blog

Gondolkodjunk a katolikus gondolkodásmódról!

A probléma adott. Sokszor tapasztaljuk, hogy olyan vádak érnek bennünket, katolikusokat, amelyeknek nincs semmilyen alapjuk. Ilyenkor gondolhatunk cselvetésre vagy burkolt keresztényüldözésre is, de az biztos, hogy az ilyen támadások végrehajtói, akik rólunk „kígyót-békát kiabálnak” legtöbb esetben úgy utálnak bennünket, hogy nem ismerik a katolikus gondolkodásmódot. És én azt mondom, erről ők is, mi is tehetünk. De miért a katolikus gondolkodásmód léte vagy nem léte a kulcskérdés?


Rövid leszekTalán sokan várnák, hogy akkor most itt definiáljam a katolikus gondolkodásmódot. Ez teljesen szétfeszítené ennek az írásnak a kereteit, de röviden mégis annyit mondanék, hogy katolikus módon az gondolkozik, akinek ugyanaz szép, jó és igaz, ami Istennek is az. Persze definiálhatnám más módon is. Például úgy, hogy az sajátította el a katolikus gondolkodásmódot, ki úgy éli meg hitét és úgy gondolkozik a hétköznapi és tudományos kérdésekben, hogy az összhangban van a katolikus egyház éppen arra a ké…

Megállnak Jézus szavai, hogy nem tudják mit cselekednek

Mindannyian ismerjük Jézus szavait, amit keresztfeszítőiről mondott. „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekednek!”
Sokan gondolják úgy, hogy ma már mindenki tudja, mit cselekszik, aki üldözi a keresztényeket. A világban elterjedt az ismeret arról, hogy Jézust kinek tartják a benne hívő. De tényleg?

Az ismeretek ma is felületesek. Ha egy ateista el is olvassa az Evangéliumot, megfelelő segítség nélkül rosszul fogja értelmezni. Aki soha nem járt hittanra vagy akár többször bérmálkozott, annak nincsenek megfelelő ismeretei Jézusról. De a keresztényekről sincsenek megfelelő ismeretei. A keresztény gondolkodásmód, érzelemvilág, cselekvési formák, döntések nem ismerhetők meg kívülről. Aki nem éli a kereszténységet csak tanulmányozza, az sosem tapasztalja meg, hogy milyen kereszténynek lenni.
A keresztény ember Krisztus-követő. Aki nem kérdezi meg nap, mint nap Krisztust, hogy merre menjek Mester, az járhat templomba, áldozhat könnyek között, sosem fogja tudni, hogy amikor …

Hogy írja Isten a történelmet?

Az ókori görög drámaírók ismerték az isteni beavatkozás jelenségét. Mikor színdarabjaikban egymásnak feszült az emberi jó és az emberi rossz, gyakran fordult elő, hogy az embert meghaladó erő döntötte el a küzdelmeket, így vagy úgy. Ez egy világos vélemény arról, hogy miként lép isteni erő a világ történetébe. De mit tanít a történelemről a katolikus egyház?
A katolikus történelemfelfogás A katolikus egyház szerint a történelem üdvtörténet. Az események úgy követik egymást, hogy bár részben ismétlődnek benne helyzetek és események, az emberiség útja az Istentől való elszakadástól az Istenhez való végleges megérkezésig vezet. Ez lesz a feltámadás napja. Ekkor megérkezünk.


Sokan kérdezik Az üdvtörténetről sokan meg szokták kérdezni, hogyan történhet abban minden Isten terve szerint, ha van minden embernek szabad akarata. Erre a kérdésre azt a választ szokták adni, hogy Isten titkai kifürkészhetetlenek. Isten útjai meghaladják a mi utainkat. S bár Istenről sokat tudhat az ember, azt is, hogy…