Mielőtt egy
megfigyelésemet megírom, szeretnék valamit leszögezni. Tudom,
hogy a katolikus egyházat Jézus akarta és Ő is alapította meg.
Hiszek „...az egy, szent, katolikus és apostoli
anyaszentegyházban...”. De megfigyeltem valamit.
Sokkal könnyebb az
Egyházba bejutni egy embernek, mint Isten Országába. Mire alapozom
ezt? Elég csak Jézusra figyelni, aki azt mondja, hogy a konkoly és
a búza együtt nő a földeken. Sokan értelmezzük ezt úgy, hogy a
hívők között élnek elkötelezett, boldog keresztények és élnek
olyanok is, akik lélekben nem köteleződtek el Jézus mellett. Az
Egyházi intézményekben utóbbiak sokszor jutnak komoly szerephez,
nem nehéz nekik bejutni oda.
De előbbi állításom
igazolására elég lehet azt is végiggondolni, hogy hányszor
kellett az Egyház vezetőinek a hit tisztaságának védelmében
papokkal, tévtanító teológusokkal szemben föllépniük. A papok
pedig igazán az Egyház tagjai, igazán bejutottak az Egyházba, de
a történelem rámutat, hogy Isten Országába többüknek (tévtanítók) nem sikerült
eljutniuk.
Bevallom eddig nem
tudtam kifürkészni, hogy a „konkoly-lelkű-hívek” miért
jönnek az Egyházba, de valami más, sokkal fontosabbat
megtapasztaltam. Az Egyházban nem mindig jó. Isten Országában
azonban mindig csodálatos. Te hová jutottál be?
Comments
Post a Comment