Skip to main content

Siker – fény és csillogás nélkül


Sokan tartják ferenceshez nem méltó magatartásnak a sikervágyat. Tudjuk, a világ abba az irányba megy, hogy legfőbb értéknek egy ember megítélésekor a sikerességét tekinti. S a világ e jellemvonást pénzben méri. Sikeres szegény ember nem lehet, s az sem elég sikeres, aki gazdag, de nem elég híres. Ebben az esetben a siker fétis, s valóban nem helyén való, ha egy világi ferences ebbe a versengésbe, a siker hajhászásába belemenjen. De szeretném a siker szót rehabilitálni.
Szerintem, amikor Jézus egy munkáját befejezte, amikor egy ház tetőszerkezetét elkészítette, azt sikerként értékelte. Megköszönte a Mennyei Atyának, hogy kapott megbízást a feladatra, erőt és tehetséget a feladat elvégzésére. Éppen ezért gondolom, hogy a siker önmagában nem rossz.
Hogy állításomhoz egy mai példát is hozzak: ha egy műtét nem sikeres, az milyen fájdalmas következményekkel járhat!
Van viszont itt még valami. A siker, amelyet nem pénzben mérnek, s amely nem jár csillogással, az nem csak, hogy nem rossz, hanem a mindennapok építő eleme. Örüljünk, tehát ha olyan sikereink vannak, amelyet sem a világ, sem a környezetünk nem díjaz, de ami olyan jó, hogy attól mások gazdagodnak lélekben. Örüljünk, ha valakinek a felgyógyulásáért imádkoztunk és az a valaki meg is gyógyult. Örüljünk, ha egy hajléktalannak elintéztük a lakhatását. Sikeresek vagyunk, ha tanítványunkat fölveszik az egyetemre.
Röviden: szerintem a siker – fény és csillogás nélkül általában nem csak hogy szükséges, de nélkülözhetetlen eleme a létnek.
Kedves Olvasóim! Sok sikert!

Comments

Popular posts from this blog

Igaz mesék Assisi Szent Ferencről

Gyermekkorunkban testvéreimnek és unokatestvéreimnek sokszor mesélt nagyapánk. Legjobban az igaz meséket szerettük. Ilyenkor érdekes gyermekkori történeteket hallhattunk: vadászatról, betakarításról, elveszett és megkerült iskolás gyerekekről. Nem tudom miért, de talán ez az egyszerű érdeklődés nőtt később nagyra bennem, amikor megszerettem a történelmet.
Azt hiszem valami hasonló hatást érhet el Adraz Arko és Ursa Skoberne is, aki kisiskolásoknak való „mesekönyvet” készítettek Assisi Szent Ferenc életéről. A szerzőpáros láthatóan sokat bízott a képekre, melyek a ferences derűt árasztják magukból. Előfordulhat az is – ezt persze nem tudom –, hogy Szent Ferenc életének bizonyos eseményeiről előbb készült rajz mint szöveg. A két művész azonban jól ismeri saját művészeti ágának lehetőségei és határait. Míg a rövid gondolatok szinte minden esetben megfelelnek az Assisi Szegénykéjéről eddig a tudomány által feltártaknak, addig a kis, színes rajzok elkészítésénél a fantázia is erősen működhe…

Olvassuk együtt Szent Bonaventura „Szent Ferenc élete” című könyvét! 6.

Amit ebben a fejezetben olvasunk annak halvány nyomát is nehezen találjuk életünkben. Ebben a fejezetben ugyanis azt a kemény aszkézist ismerjük meg, amelyet Assisi Szent Ferenc gyakorolt. Tudjuk, hogy alig evett, sőt direkt elrontott finom ételeket, hogy ezzel megakadályozza, hogy élvezethez jusson. Tudjuk, hogy a megvakulást is inkább vállalta, mintsem hogy lemondjon bűnei siratásáról. Tudjuk, hogy a földön aludt. De miért tette ezt, aki a teremtett világ minden kis és nagy lényét örömmel megcsodálta? A válasz egyszerű és a fejezet első és második mondatában megkapjuk a választ: maga is lelkesen hordta Krisztus keresztjét, hogy a győzelem pálmájáig jusson. Elgondolkodtató szemlélet Első gondolatunk e cél megismerése után az lehet, hogy jó, azért volt a maga testéhez ilyen kíméletlen Szent Ferenc, hogy a lelkéhez jó legyen. Ez a gondolat nem is rossz. De én úgy vélem, ennél messzebb is mehetünk. Aki Krisztus keresztjét hordozza az nem egyszerűen a lelkéhez jó, az Krisztushoz jó. Majdne…

Megállnak Jézus szavai, hogy nem tudják mit cselekednek

Mindannyian ismerjük Jézus szavait, amit keresztfeszítőiről mondott. „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekednek!”
Sokan gondolják úgy, hogy ma már mindenki tudja, mit cselekszik, aki üldözi a keresztényeket. A világban elterjedt az ismeret arról, hogy Jézust kinek tartják a benne hívő. De tényleg?

Az ismeretek ma is felületesek. Ha egy ateista el is olvassa az Evangéliumot, megfelelő segítség nélkül rosszul fogja értelmezni. Aki soha nem járt hittanra vagy akár többször bérmálkozott, annak nincsenek megfelelő ismeretei Jézusról. De a keresztényekről sincsenek megfelelő ismeretei. A keresztény gondolkodásmód, érzelemvilág, cselekvési formák, döntések nem ismerhetők meg kívülről. Aki nem éli a kereszténységet csak tanulmányozza, az sosem tapasztalja meg, hogy milyen kereszténynek lenni.
A keresztény ember Krisztus-követő. Aki nem kérdezi meg nap, mint nap Krisztust, hogy merre menjek Mester, az járhat templomba, áldozhat könnyek között, sosem fogja tudni, hogy amikor …