Mese az értetlenkedő plébánosról és a falu bölcséről

Egy nap a megyéspüspök előtt megjelent egy falu bölcse.

– Főtisztelendő püspök úr! – kezdte a mondandóját a bölcs. A püspök intett a kezével, hogy térjen a lényegre, s mivel a bölcs nem balga, rögtön a lényegre is tért.

– A plébánosunk képzésének ügyében jöttem. A mi életünk egyszerű, de sok részlete van, ami a gazdálkodáshoz kapcsolódik. Tudja, Püspök úr, hogy van az a való világban, az ember nem megy mindig az egyenes úton, de oka van annak is. Sokszor oly nehéz megértetni a plébános úrral magát azt az anyagi alapot, amire ugye… Szóval, hogyan gyónjunk olyasmiről, amit a plébános úr, csak távoli hírekből hall…?

– Tehát az a kérésük, hogy hadd oktassák gazdálkodástanra a plébánosukat – vágott egy egyenest a megyéspüspök, majd föltette a kérdését ­is: – és ettől mit várnak? Hogy jobban megértse a falu népét vagy, hogy legyen megértőbb?

– Ezt is, azt is.

– Mégis melyet inkább?

No, ez a kérdés már a bölcsnek is fejtörést okozott. Mivel azonban nem csak az eszét, de a szívét is használni szokta így válaszolt:

– Inkább legyen megértő. Amihez, kellenek a gazdálkodási ismeretek is.

– Úgy látom, e tárgyban írhatok egy irányadó levelet a plébános atyának. Elviszi?

– Nagy köszönet érte püspök atya, de engedtessék nekem megjegyezni, hogy nem lesz az, talán, elég – igyekezett az eredeti szándékához közelebb terelni a falu legokosabb embere a megyéspüspököt. A püspök úr, azonban már készen is volt az írással. Bezárta a borítékot és átnyújtotta az idős embernek.

– Bizony, ha minden meglesz, ami ebben a levélben van, az nagy tanulás kezdetét jelenti majd! Bízzon ebben!

A közössége körében tekintéllyel bíró férfiú még aznap este elvitte a levelet a plébános úrnak. A nagy gond másnap kezdődött. A hajnali misére igyekvő emberek csak egy papírt találtak a zárt templomkapura tűzve. A papíron ez állt.

„Kedves Hívek! Megyéspüspököm a mai nappal kezdve 40 napra a Kartauziak Kolostorába rendelt, 40 napos, teljes csendben töltendő lelkigyakorlatra. Addig kéri a híveket, hogy a szomszéd faluba járjanak szentmisére és egyet se mulasszanak el.”

Vajon ki tanult az esetből a legtöbbet? Írd meg hozzászólásban!