Személyes látásmód

Jézus kérdésére, hogy mit szeretne, a vak ember két szóval válaszolt. „Hogy lássak!”

Mindannyian megrendülünk ettől a két szótól. Hiszen érezzük, tudjuk, milyen nehéz élni látás nélkül. Milyen hatalmas hiány a látás hiánya. Kizár a világból.

Majdnem ugyanezt mondhatta a vámos, Lévi is, aki tetteivel magát rekesztette ki kora társadalmából. Ő, mikor Jézust várták érkezni honfitársai, egy fára mászott föl. Ha akkor a Megváltó megkérdezte volna, „Lévi! Miért másztál föl a magasba”, a későbbi Szent Máté apostol így válaszolt volna: „Hogy lássalak!”.

Mindannyian értjük a különbséget a két kifejezés között. Gyakran vagyunk úgy, hogy szeretnénk látni Istent és a teremtés számunkra eddig elrejtett összefüggéseit. Szeretnénk rájönni, hogyan működik az Isten-teremtette, de emberi szemmel láthatatlan megannyi létező. Ebből az emberi vágyból nézve érthető, miért vannak olyan sokan közülünk, akik az ezoterikus könyveket falják. Ha nem is látni, de a látható mögé be-bekukkantani szeretnének.

És a Jézust Krisztusnak vallók? A szentek, mint a vámosból apostollá váló Lévi?

Igen, ők valami mást szeretnének. Azért imádkoznak, úgy imádkoznak Istenhez: „Add meg Uram, hogy lássalak!”. Miért több ez? Mert az ezt kérő halandó nem csodás ismeretekre, hanem személyes találkozásra vágyik.

Te mit mondanál ma Jézusnak? Azt, hogy „Uram add, hogy lássak!” vagy azt, hogy „Uram

add, hogy lássalak Téged?”.