Skip to main content

Mese az értetlenkedő plébánosról és a falu bölcséről



Egy nap a megyéspüspök előtt megjelent egy falu bölcse.
– Főtisztelendő püspök úr! – kezdte a mondandóját a bölcs. A püspök intett a kezével, hogy térjen a lényegre, s mivel a bölcs nem balga, rögtön a lényegre is tért.
A plébánosunk képzésének ügyében jöttem. A mi életünk egyszerű, de sok részlete van, ami a gazdálkodáshoz kapcsolódik. Tudja, Püspök úr, hogy van az a való világban, az ember nem megy mindig az egyenes úton, de oka van annak is. Sokszor oly nehéz megértetni a plébános úrral magát azt az anyagi alapot, amire ugye… Szóval, hogyan gyónjunk olyasmiről, amit a plébános úr, csak távoli hírekből hall…?
– Tehát az a kérésük, hogy hadd oktassák gazdálkodástanra a plébánosukat – vágott egy egyenest a megyéspüspök, majd föltette a kérdését ­is: – és ettől mit várnak? Hogy jobban megértse a falu népét vagy, hogy legyen megértőbb?
– Ezt is, azt is.
– Mégis melyet inkább?
No, ez a kérdés már a bölcsnek is fejtörést okozott. Mivel azonban nem csak az eszét, de a szívét is használni szokta így válaszolt:
– Inkább legyen megértő. Amihez, kellenek a gazdálkodási ismeretek is.
– Úgy látom, e tárgyban írhatok egy irányadó levelet a plébános atyának. Elviszi?
– Nagy köszönet érte püspök atya, de engedtessék nekem megjegyezni, hogy nem lesz az, talán, elég – igyekezett az eredeti szándékához közelebb terelni a falu legokosabb embere a megyéspüspököt. A püspök úr, azonban már készen is volt az írással. Bezárta a borítékot és átnyújtotta az idős embernek.
– Bizony, ha minden meglesz, ami ebben a levélben van, az nagy tanulás kezdetét jelenti majd! Bízzon ebben!
A közössége körében tekintéllyel bíró férfiú még aznap este elvitte a levelet a plébános úrnak. A nagy gond másnap kezdődött. A hajnali misére igyekvő emberek csak egy papírt találtak a zárt templomkapura tűzve. A papíron ez állt.
„Kedves Hívek! Megyéspüspököm a mai nappal kezdve 40 napra a Kartauziak Kolostorába rendelt, 40 napos, teljes csendben töltendő lelkigyakorlatra. Addig kéri a híveket, hogy a szomszéd faluba járjanak szentmisére és egyet se mulasszanak el.”
Vajon ki tanult az esetből a legtöbbet? Írd meg hozzászólásban!

Comments

  1. Köszönöm! Tanúságos történet.

    Üdv: Marci

    ReplyDelete
    Replies
    1. Köszönöm figyelmedet és figyelmességedet.

      Delete

Post a Comment

Popular posts from this blog

Volt már veled így?

Gödöllőnél a HÉV-en találtál egy ülőhelyet, ráadásul az ablak mellett. Veled szemben senki. A melletted helyet foglaló, s a melletted helyet foglalóval szemben ülő is rendes, jó akaratú emberek. Nem félsz elővenni a zsolozsmás könyvedet. Békédnél vagy. A Benedictus antifóna Kistarcsán ér, s a reggel első kellemetlensége is. Hosszú lábú, erőszakos, kemény vonásokkal szegélyezett, széles arcú nő csapódik a veled szemben levő üres ülésre. Amennyire tudod, összehúzod magad, az eddigi kényelemnek vége. Jobban megnézed új útitársad. Ez a nő egy ellenség. Milyen utálattal mustrál téged? S kezedben a zsolozsmás könyvet? De nem hagyod eltéríteni magad, imádkozol hangtalanul tovább. S lám! A következő sorban ezt hozza eléd az Írás: „ megszabadít az ellenség kezéből, mindazoktól, akik gyűlölettel néznek minket”. Elgondolkozol. Valóban gyűlölettel nézett rád ez az új utas. És valóban ellenséged is. De az Evangéliumban az is benne áll, hogy a rosszért is jóval kell fizetned. Itt és mos...

Olvassuk együtt Szent Bonaventura „Szent Ferenc élete” című könyvét! 9.

Amikor Szent Bonaventura „Szent Ferenc élete” című könyvének VIII. fejezetét olvassuk, akkor könnyen észrevesszük, hogy az első 5 szakasz a szegénységet megélő Szent Ferencet, a 6. szakasz és az utána következők pedig az állatokat is dédelgető és a rájuk hatást gyakorolni képes Szent Ferencet mutatják be. Lássuk most először az első 5 szakaszt! Amikor ezeket a szövegrészeket alaposan áttanulmányozzuk, akkor fölmerül bennünk egy hittani kérdés. Miért a szegénységen át vezet az út a jámborságig? Ahhoz, hogy erre válaszolni tudjunk, értenünk kell, hogy mit ért Bonaventura jámborságon. Ehhez segítséget kapunk egy lábjegyzetből. Ebből kiderül számunkra, hogy a jámborság nem azonos a hitbéli gyakorlatok pontos betartásával. A jegyzetíró még azt is elmondja, hogy Bonaventuránál a jámborság a Szentháromságot jellemző cselekvés. „Amennyiben (pedig) embert jellemez a pietas (jámborság), úgy az tiszteletteljes válasz Isten szeretetére és egyben utánzása is annak.” A lábjegyzetet í...

Anya és hitbizonyosság

A hitre jutás és utána a hitérzék kifejlődése nem olyan tanulási folyamat, mint ahogy írni-olvasni tanulunk. A hit alapjait nem úgy sajátítjuk el, mintha betűről betűre haladnánk, egyre komolyabb könyveket olvasnánk, s végül teológiából doktorálnánk. Sokkal inkább úgy növekszünk a hitbizonyosságban és az abból fakadó cselekedeteinkben, mint ahogy gyermekkorunkban beszélni tanultunk. Utánzás, felismerések, egyéni lelemény kell egy kis emberkének, hogy kommunikálni tudjon. És kell még valami. Szerető család. A családban pedig, magzati korunktól 1-2 éves korunkig a nyelvtudást átadó legfőbb személy az édesanyánk. Őt halljuk legtöbbet. Ezt a rendet Isten alkotta így, és az ember könnyen belátja, hogy mindaz, amit Isten alkotott, jó. Ezért tartom fontosnak, hogy az Egyház minden lényegi megnyilvánulásában utal arra, hogy van Égi Édesanyánk. Van a hit szókincsének és logikájának elsajátításában mintánk és pártfogónk. Amikor kisgyerekeknek arról beszél egy hitoktató, hogy Mária vo...