Skip to main content

Példabeszéd 9 beszélt nyelvről



Egy király egy bánatos délutánon királysága hadvezérétől aggodalmat keltő híreket kapott. A főkatona elmondta, hogy az ismert világ legfiatalabb császárságának serege már a szomszédos országok határáig verekedte magát.
A király nem volt ezen meglepve: a hatalmas birodalmak valamiért mindig még hatalmasabbak akarnak lenni és hódító háborúkat vívnak. S mivel ezt a kisebb országok vezetői is tudják, csúcsra fejlesztik seregeiket. És… És, ha lehet, összefognak.
A király tehát azt a parancsot adta a fővezérnek, hogy azonnal induljon a hadsereg minden dandárja a környező országokon át és vegye rá a többi ország hadvezéreit, hogy egyetlen nagy seregként ütközzenek majd meg a császár katonáival.
A hadsereg el is indult és minden országból maga mellé állította a hadra fogható sokaságot. Igen ám, de ennek ára volt. Valamennyi nemzet hadvezére azt kérte, hogy ő lehessen az egyesített seregek főnöke. Ebbe a mi hadvezérünk nem ment bele. Kitalált rá egy igazságosnak és praktikusnak tűnő megoldást: Ő lett a fővezér, és a 8 másik ország elsőszámú katonái pedig fővezér helyettesek lettek.
Persze a császári erők vezetői is észlelték a nagy szervezkedést, a regimentek vonulását. Elrendelték hát saját katonáiknak a visszavonulást. Erre a mieink, nagy iramban utánuk eredtek. Hanem egy hirtelen akcióban, az addig menekülni látszó nagyhatalom serege megállt, visszafordult és nekiment a szövetséges királyságok hadseregének. Az akció váratlanul érte a szövetségeseket. Gyorsan kellett volna dönteni, azonnal új taktikát kidolgozni. A haditanácsban azonban 9 nyelvet beszélő, egymást 11 tolmács segítségével sem értő ideges és egyéni elképzelésekkel rendelkező főkatona ülésezett. Mire a sok tolmáccsal mindent egyeztettek, már nem volt miről.
A megtámadott és irányítás nélkül maradt szövetséges haderő elvesztette a legfontosabb ütközetet. A császáriak megszerezték az egész terület feletti uralmat, s addig sanyargatták a népeket, amíg birodalmuk egy újabb császárság felemelkedésének következtében meg nem szűnt. A 9 nyelv azonban, csodák csodájára így is megmaradt, s valamennyi a maga módján adta tovább a csatavesztés fájdalmas tanulságait.

Comments

Post a Comment

Popular posts from this blog

Volt már veled így?

Gödöllőnél a HÉV-en találtál egy ülőhelyet, ráadásul az ablak mellett. Veled szemben senki. A melletted helyet foglaló, s a melletted helyet foglalóval szemben ülő is rendes, jó akaratú emberek. Nem félsz elővenni a zsolozsmás könyvedet. Békédnél vagy. A Benedictus antifóna Kistarcsán ér, s a reggel első kellemetlensége is. Hosszú lábú, erőszakos, kemény vonásokkal szegélyezett, széles arcú nő csapódik a veled szemben levő üres ülésre. Amennyire tudod, összehúzod magad, az eddigi kényelemnek vége. Jobban megnézed új útitársad. Ez a nő egy ellenség. Milyen utálattal mustrál téged? S kezedben a zsolozsmás könyvet? De nem hagyod eltéríteni magad, imádkozol hangtalanul tovább. S lám! A következő sorban ezt hozza eléd az Írás: „ megszabadít az ellenség kezéből, mindazoktól, akik gyűlölettel néznek minket”. Elgondolkozol. Valóban gyűlölettel nézett rád ez az új utas. És valóban ellenséged is. De az Evangéliumban az is benne áll, hogy a rosszért is jóval kell fizetned. Itt és mos...
5 comments
Read more

Olvassuk együtt Szent Bonaventura „Szent Ferenc élete” című könyvét! 9.

Amikor Szent Bonaventura „Szent Ferenc élete” című könyvének VIII. fejezetét olvassuk, akkor könnyen észrevesszük, hogy az első 5 szakasz a szegénységet megélő Szent Ferencet, a 6. szakasz és az utána következők pedig az állatokat is dédelgető és a rájuk hatást gyakorolni képes Szent Ferencet mutatják be. Lássuk most először az első 5 szakaszt! Amikor ezeket a szövegrészeket alaposan áttanulmányozzuk, akkor fölmerül bennünk egy hittani kérdés. Miért a szegénységen át vezet az út a jámborságig? Ahhoz, hogy erre válaszolni tudjunk, értenünk kell, hogy mit ért Bonaventura jámborságon. Ehhez segítséget kapunk egy lábjegyzetből. Ebből kiderül számunkra, hogy a jámborság nem azonos a hitbéli gyakorlatok pontos betartásával. A jegyzetíró még azt is elmondja, hogy Bonaventuránál a jámborság a Szentháromságot jellemző cselekvés. „Amennyiben (pedig) embert jellemez a pietas (jámborság), úgy az tiszteletteljes válasz Isten szeretetére és egyben utánzása is annak.” A lábjegyzetet í...
Post a Comment
Read more

Anya és hitbizonyosság

A hitre jutás és utána a hitérzék kifejlődése nem olyan tanulási folyamat, mint ahogy írni-olvasni tanulunk. A hit alapjait nem úgy sajátítjuk el, mintha betűről betűre haladnánk, egyre komolyabb könyveket olvasnánk, s végül teológiából doktorálnánk. Sokkal inkább úgy növekszünk a hitbizonyosságban és az abból fakadó cselekedeteinkben, mint ahogy gyermekkorunkban beszélni tanultunk. Utánzás, felismerések, egyéni lelemény kell egy kis emberkének, hogy kommunikálni tudjon. És kell még valami. Szerető család. A családban pedig, magzati korunktól 1-2 éves korunkig a nyelvtudást átadó legfőbb személy az édesanyánk. Őt halljuk legtöbbet. Ezt a rendet Isten alkotta így, és az ember könnyen belátja, hogy mindaz, amit Isten alkotott, jó. Ezért tartom fontosnak, hogy az Egyház minden lényegi megnyilvánulásában utal arra, hogy van Égi Édesanyánk. Van a hit szókincsének és logikájának elsajátításában mintánk és pártfogónk. Amikor kisgyerekeknek arról beszél egy hitoktató, hogy Mária vo...
4 comments
Read more