Skip to main content

Példabeszéd 9 beszélt nyelvről



Egy király egy bánatos délutánon királysága hadvezérétől aggodalmat keltő híreket kapott. A főkatona elmondta, hogy az ismert világ legfiatalabb császárságának serege már a szomszédos országok határáig verekedte magát.
A király nem volt ezen meglepve: a hatalmas birodalmak valamiért mindig még hatalmasabbak akarnak lenni és hódító háborúkat vívnak. S mivel ezt a kisebb országok vezetői is tudják, csúcsra fejlesztik seregeiket. És… És, ha lehet, összefognak.
A király tehát azt a parancsot adta a fővezérnek, hogy azonnal induljon a hadsereg minden dandárja a környező országokon át és vegye rá a többi ország hadvezéreit, hogy egyetlen nagy seregként ütközzenek majd meg a császár katonáival.
A hadsereg el is indult és minden országból maga mellé állította a hadra fogható sokaságot. Igen ám, de ennek ára volt. Valamennyi nemzet hadvezére azt kérte, hogy ő lehessen az egyesített seregek főnöke. Ebbe a mi hadvezérünk nem ment bele. Kitalált rá egy igazságosnak és praktikusnak tűnő megoldást: Ő lett a fővezér, és a 8 másik ország elsőszámú katonái pedig fővezér helyettesek lettek.
Persze a császári erők vezetői is észlelték a nagy szervezkedést, a regimentek vonulását. Elrendelték hát saját katonáiknak a visszavonulást. Erre a mieink, nagy iramban utánuk eredtek. Hanem egy hirtelen akcióban, az addig menekülni látszó nagyhatalom serege megállt, visszafordult és nekiment a szövetséges királyságok hadseregének. Az akció váratlanul érte a szövetségeseket. Gyorsan kellett volna dönteni, azonnal új taktikát kidolgozni. A haditanácsban azonban 9 nyelvet beszélő, egymást 11 tolmács segítségével sem értő ideges és egyéni elképzelésekkel rendelkező főkatona ülésezett. Mire a sok tolmáccsal mindent egyeztettek, már nem volt miről.
A megtámadott és irányítás nélkül maradt szövetséges haderő elvesztette a legfontosabb ütközetet. A császáriak megszerezték az egész terület feletti uralmat, s addig sanyargatták a népeket, amíg birodalmuk egy újabb császárság felemelkedésének következtében meg nem szűnt. A 9 nyelv azonban, csodák csodájára így is megmaradt, s valamennyi a maga módján adta tovább a csatavesztés fájdalmas tanulságait.

Comments

Post a Comment

Popular posts from this blog

Volt már veled így?

Gödöllőnél a HÉV-en találtál egy ülőhelyet, ráadásul az ablak mellett. Veled szemben senki. A melletted helyet foglaló, s a melletted helyet foglalóval szemben ülő is rendes, jó akaratú emberek. Nem félsz elővenni a zsolozsmás könyvedet. Békédnél vagy. A Benedictus antifóna Kistarcsán ér, s a reggel első kellemetlensége is. Hosszú lábú, erőszakos, kemény vonásokkal szegélyezett, széles arcú nő csapódik a veled szemben levő üres ülésre. Amennyire tudod, összehúzod magad, az eddigi kényelemnek vége. Jobban megnézed új útitársad. Ez a nő egy ellenség. Milyen utálattal mustrál téged? S kezedben a zsolozsmás könyvet? De nem hagyod eltéríteni magad, imádkozol hangtalanul tovább. S lám! A következő sorban ezt hozza eléd az Írás: „ megszabadít az ellenség kezéből, mindazoktól, akik gyűlölettel néznek minket”. Elgondolkozol. Valóban gyűlölettel nézett rád ez az új utas. És valóban ellenséged is. De az Evangéliumban az is benne áll, hogy a rosszért is jóval kell fizetned. Itt és mos...
5 comments
Read more

Olvassuk együtt Szent Bonaventura „Szent Ferenc élete” című könyvét! 9.

Amikor Szent Bonaventura „Szent Ferenc élete” című könyvének VIII. fejezetét olvassuk, akkor könnyen észrevesszük, hogy az első 5 szakasz a szegénységet megélő Szent Ferencet, a 6. szakasz és az utána következők pedig az állatokat is dédelgető és a rájuk hatást gyakorolni képes Szent Ferencet mutatják be. Lássuk most először az első 5 szakaszt! Amikor ezeket a szövegrészeket alaposan áttanulmányozzuk, akkor fölmerül bennünk egy hittani kérdés. Miért a szegénységen át vezet az út a jámborságig? Ahhoz, hogy erre válaszolni tudjunk, értenünk kell, hogy mit ért Bonaventura jámborságon. Ehhez segítséget kapunk egy lábjegyzetből. Ebből kiderül számunkra, hogy a jámborság nem azonos a hitbéli gyakorlatok pontos betartásával. A jegyzetíró még azt is elmondja, hogy Bonaventuránál a jámborság a Szentháromságot jellemző cselekvés. „Amennyiben (pedig) embert jellemez a pietas (jámborság), úgy az tiszteletteljes válasz Isten szeretetére és egyben utánzása is annak.” A lábjegyzetet í...
Post a Comment
Read more

Olvassuk együtt Szent Bonavnetura „Szent Ferenc élete" című könyvét 7.

Ebből a blogposztból nagyon látszik, hogy a könyvet a világi ferences testvéreimmel olvastuk együtt. Mostani olvasóimat arra kérem, ne vegyék zokon, hogy nem írtam át a dolgozatomat. Így legalább a Ferences Világi Rendben folyó beszélgetésekről is fogalmat alkothatnak olvasóim. Alaphelyzet Mielőtt elővennénk a szöveget és ismertetésébe kezdenénk, két kérdést tisztázni kell. Az egyik, hogy mi volt Szent Bonaventura célja az írásművel és a másik, hogy mi a mi célunk az írásmű tanulmányozásával. Mi volt Bonaventura célja? Ezt a könyv elé írt bevezetőből tudjuk meg. A szerző célja a közösség identitásának megrajzolása volt. Ez annyit jelent, hogy a műből a ferences lelkiség sokkal inkább megismerhető, mint Szent Ferenc élete. Mi a mi közösségünk célja az olvasással? Nem lehet más, mint a világi ferences lelkület ismeretének mélyítése és annak a saját, hétköznapi életünkbe építése. Ez a két cél vezet, amikor a VI. fejezet szinte minden pontjához megjegyzést fűzök, ill...
Post a Comment
Read more