Skip to main content

Olvassuk együtt Szent Bonaventura Assisi Szent Ferencről szóló könyvét! 1.


Assisi Szent Ferenc életéről sokan írtak. Kortársai különböző legendagyűjteményeket állítottak össze életéről, a 18. századtól pedig sok tudományos mű született Assisi Szent Ferencről. Akkor miért éppen ezt a művet választottam a sok olvasnivalóból?

Ezzel a könyvvel világi ferences testvéreim fölkérésére kezdetem el foglalkozni. Közösségünk minden tagja fejezetről-fejezetre olvasta a könyvet, s engem arra kértek, hogy írjak beszélgetést indító gondolatokat. Így tehát adva volt a feladat, melyhez az irodalmat más választotta ki számomra. Akkor miért beszélhetek arról, hogy mégis az én döntésem volt, hogy Bonaventura nyomán mutassam be Szent Ferencet? Nos azért, mert Bonaventura már könyve bevezetőjében egy olyan erős állítást tesz, aminek későbbi kibontását mindannyian izgalommal várhatjuk.

Bonaventura legerősebb állítása Szent Ferencről

„… nem indokolatlan azt állítani, hogy (a Jelenések könyvében) a napkeletről felszálló és az élő Isten jelét viselő Angyal képe őt (Szent Ferencet) jelezte a Jegyes másik barátjának, János apostolnak és Evangelistának igaz jövendölésében.
A hatodik pecsét felnyitásakor ugyanis láttam
– mondja János a Jelenésekben –,
hogy egy másik Angyal száll fel napkeletről,
és az elő Isten jelét viseli.”

Ezzel azt állítja Bonaventura, hogy János apostol jövendölt Szent Ferencről. Tudom, protestáns testvéreink most elhúzzák a szájuk szélét, talán nem is olvasnak tovább. Hogy ez ne következzen be, csak annyit mondok, ha nem is fogadják el a Jelenések könyvének bonaventurai értelmezését, annyit elfogadhatnak belőle, hogy rendtársai úgy tudják Szent Ferenctől, hogy ő annyira szerette Jézust, hogy Jézus is barátjaként szerette Szent Ferencet.

Olvassa-e mindenki a könyvet?


Tudom, mindenkinek sorban állnak az olvasandó könyvek, s ha bár szereti annyira Assisi Szegénykéjét, hogy olvasna is róla, sosincs ideje rá. Az ő megnyugtatásukra mondom: ezt a sorozatot úgy írom, hogy az is értse, aki az adott fejezetet nem olvasta. Rendtársaim amúgy is azt mondták, hogy amit írok, azok esszék, önmagukban is megállnának. A blog olvasói kedvéért azonban nem egy-az-egyben hozom itt az általam megírt gondolatébresztő szövegeket, hanem átalakítom majd őket. Pax et bonum.



Comments

Post a Comment

Popular posts from this blog

Volt már veled így?

Gödöllőnél a HÉV-en találtál egy ülőhelyet, ráadásul az ablak mellett. Veled szemben senki. A melletted helyet foglaló, s a melletted helyet foglalóval szemben ülő is rendes, jó akaratú emberek. Nem félsz elővenni a zsolozsmás könyvedet. Békédnél vagy. A Benedictus antifóna Kistarcsán ér, s a reggel első kellemetlensége is. Hosszú lábú, erőszakos, kemény vonásokkal szegélyezett, széles arcú nő csapódik a veled szemben levő üres ülésre. Amennyire tudod, összehúzod magad, az eddigi kényelemnek vége. Jobban megnézed új útitársad. Ez a nő egy ellenség. Milyen utálattal mustrál téged? S kezedben a zsolozsmás könyvet? De nem hagyod eltéríteni magad, imádkozol hangtalanul tovább. S lám! A következő sorban ezt hozza eléd az Írás: „ megszabadít az ellenség kezéből, mindazoktól, akik gyűlölettel néznek minket”. Elgondolkozol. Valóban gyűlölettel nézett rád ez az új utas. És valóban ellenséged is. De az Evangéliumban az is benne áll, hogy a rosszért is jóval kell fizetned. Itt és mos...
5 comments
Read more

Olvassuk együtt Szent Bonaventura „Szent Ferenc élete” című könyvét! 9.

Amikor Szent Bonaventura „Szent Ferenc élete” című könyvének VIII. fejezetét olvassuk, akkor könnyen észrevesszük, hogy az első 5 szakasz a szegénységet megélő Szent Ferencet, a 6. szakasz és az utána következők pedig az állatokat is dédelgető és a rájuk hatást gyakorolni képes Szent Ferencet mutatják be. Lássuk most először az első 5 szakaszt! Amikor ezeket a szövegrészeket alaposan áttanulmányozzuk, akkor fölmerül bennünk egy hittani kérdés. Miért a szegénységen át vezet az út a jámborságig? Ahhoz, hogy erre válaszolni tudjunk, értenünk kell, hogy mit ért Bonaventura jámborságon. Ehhez segítséget kapunk egy lábjegyzetből. Ebből kiderül számunkra, hogy a jámborság nem azonos a hitbéli gyakorlatok pontos betartásával. A jegyzetíró még azt is elmondja, hogy Bonaventuránál a jámborság a Szentháromságot jellemző cselekvés. „Amennyiben (pedig) embert jellemez a pietas (jámborság), úgy az tiszteletteljes válasz Isten szeretetére és egyben utánzása is annak.” A lábjegyzetet í...
Post a Comment
Read more

Anya és hitbizonyosság

A hitre jutás és utána a hitérzék kifejlődése nem olyan tanulási folyamat, mint ahogy írni-olvasni tanulunk. A hit alapjait nem úgy sajátítjuk el, mintha betűről betűre haladnánk, egyre komolyabb könyveket olvasnánk, s végül teológiából doktorálnánk. Sokkal inkább úgy növekszünk a hitbizonyosságban és az abból fakadó cselekedeteinkben, mint ahogy gyermekkorunkban beszélni tanultunk. Utánzás, felismerések, egyéni lelemény kell egy kis emberkének, hogy kommunikálni tudjon. És kell még valami. Szerető család. A családban pedig, magzati korunktól 1-2 éves korunkig a nyelvtudást átadó legfőbb személy az édesanyánk. Őt halljuk legtöbbet. Ezt a rendet Isten alkotta így, és az ember könnyen belátja, hogy mindaz, amit Isten alkotott, jó. Ezért tartom fontosnak, hogy az Egyház minden lényegi megnyilvánulásában utal arra, hogy van Égi Édesanyánk. Van a hit szókincsének és logikájának elsajátításában mintánk és pártfogónk. Amikor kisgyerekeknek arról beszél egy hitoktató, hogy Mária vo...
4 comments
Read more