Olvassuk együtt Szent Bonaventura „Szent Ferenc élete” című könyvét! 3.

Egy tény, egy kérdés

A 2. fejezetben rengeteg érdekes, könnyen elképzelhető, könnyen filmre vihető történetet olvashatunk Assisi Szent Ferencről. Ez a fejezet ugyanis azokat a közismert eseményeket örökíti meg, amelyeket a mozgóképek alkotói is könnyen tudnak feldolgozni. Ez egy tény, de fölmerülhet az olvasóban a kérdés, miét olyan egyszerű a mai embernek is befogadni ezt a szövegrészt. A választ nem kizárólag Szent Bonaventúra írói tehetségének elismerésével adhatjuk meg, hanem a történetek főszereplőjének egy kimagasló tulajdonságával.

Miért „moziképes” Szent Ferenc szentté válásának kezdete?

Sokan gondolják, hogy a történetek színpadias mivoltából fakad a könnyű megfilmesítés lehetősége. Igen, részben. Milyen fő események ismerhetők meg Szent Ferenc életéből a 2. fejezetben? A könyv írója ezt a fejezetet azzal nyitja, hogy Szent Ferenc San Damiano-templomban hallja Istent, aki arra szólítja föl, hogy állítsa helyre egyházát. Ezt Szent Ferenc úgy érti, hogy arra kéri őt Isten, hogy építse föl a templomot. Ehhez pénzre van szüksége, ezért eladja apja üzletének termékeit. Mikor ezt apja megtudja, erőnek-erejével haza viszi és meg is kötözi. Szent Ferencet édesanyja kiszabadítja. Az édesapa visszatértekor végül megkapja pénzét, ettől kapzsi szíve megnyugszik, de fiát a püspök elé citálja. És itt zajlaik le a közismert nagy jelenet, amikor utolsó szál ruháig mindent visszaad Szent Ferenc édesapjának és lelkesen vallja meg, hogy az ő igazi atyja a Mennyei Atya. A püspök az esten megrendül. Segít Szent Ferencnek, hogy ruhái legyenek. Ezek után Szent Ferenc a leprásokon segít, s néhány nap múlva megteszi első gyógyító csodáját. És itt kanyarodjunk vissza az eredeti kérdésre: miért moziképes ez a történet? Azért, mert Szent Ferenc megtérése rendkívül gyors. Mert Szent Ferenc mindenről, amiről úgy gondolja, hogy azt Isten kérte tőle, azonnal megvalósítja. És ez a 2. fejezet egyik tanulsága. Szent Ferenc szédületes sebességgel veti bele magát Isten minden kérésének teljesítésébe. De mi a másik tanulság?

Szent Ferenc három templomot hozott rendbe

A 2. fejezet azzal az eseménnyel kezdődik, hogy Szent Ferencet Isten fölszólítja a cselekvésre, hozzá, személyesen és közvetlenül, hozzá szól; és azzal ér véget a 2. fejezet, hogy elindul a világ ma is egyik legnagyobb szerzetes rendjének élete. A két esemény között azonban nem csak a teljes szegénység vállalása, hanem három templom fölépítésének munkája áll.

Azt hiszem, itt jó megállnunk egy kicsit a gondolkozásban. Szent Ferenc ugyanis a három templom közül az utolsót, az Angyalos Boldogasszony templomot szerette legjobban. Itt jött rá, hogy rendet kell alapítania. És ehhez, hogy otthonra találjon és hogy lelki otthont adjon fiainak, háromszor kellett nekiveselkednie a nagy munkának.

Ha érezted már, hogy hiába építettél...

Lehet, hogy te is építettél már közösséget, a közösség meg is alakult, de aztán más felé vitt az Isten és egy másik helyen újból közösséget kellett építened. Lehet, hogy a harmadik szakmát tanulja a gyermeked és nem érted, hogy mire ez a változtatgatás. Lehet, hogy a plébániátokon van egy fiatal lány, aki már a negyedik szerzetesrendről gondolja, hogy oda hívta az Úr. Lehet, hogy ezek mögött a történetek mögött valami személyes gyengeség van, de az is lehet, hogy ugyanaz történik velünk, mint ami akkor történt Szent Ferenccel, mikor az első két templomot építette. Valamit keresett még, maga sem tudta, hogy mit. És ez a 2. fejezetből kiolvasható második tanulság. Ha igazán vágysz Isten után, meg fogod találni azt a helyet (közösséget, rendet, plébániát), ahol otthon érzed magad. Előre, hát!