Olvassuk együtt Szent Bonaventura „Szent Ferenc élete” című könyvét! 6.

Amit ebben a fejezetben olvasunk annak halvány nyomát is nehezen találjuk életünkben. Ebben a fejezetben ugyanis azt a kemény aszkézist ismerjük meg, amelyet Assisi Szent Ferenc gyakorolt. Tudjuk, hogy alig evett, sőt direkt elrontott finom ételeket, hogy ezzel megakadályozza, hogy élvezethez jusson. Tudjuk, hogy a megvakulást is inkább vállalta, mintsem hogy lemondjon bűnei siratásáról. Tudjuk, hogy a földön aludt. De miért tette ezt, aki a teremtett világ minden kis és nagy lényét örömmel megcsodálta? A válasz egyszerű és a fejezet első és második mondatában megkapjuk a választ: maga is lelkesen hordta Krisztus keresztjét, hogy a győzelem pálmájáig jusson.

Elgondolkodtató szemlélet

Első gondolatunk e cél megismerése után az lehet, hogy jó, azért volt a maga testéhez ilyen kíméletlen Szent Ferenc, hogy a lelkéhez jó legyen. Ez a gondolat nem is rossz. De én úgy vélem, ennél messzebb is mehetünk. Aki Krisztus keresztjét hordozza az nem egyszerűen a lelkéhez jó, az Krisztushoz jó. Majdnem úgy, ahogy Cirenei Simon. Majdnem, hiszen Cirenei Simon átvette a keresztet Jézustól és hordozta is egy ideig, de ő akkor ennek a tettnek a misztikai mélységeit nem ismerte. Szent Ferenc és kortársai viszont már kiválóan tudták, hogy miközben önnön testükhöz kemények, Jézushoz gyengédek.

Ezt így napjainkban elmondani szinte lehetetlen. Nem azért, amit annyian mondanak, hogy a fogyasztói társadalom haszonélvezői nevetségessé teszik az önmegtartóztatást. Nem. Annak a Szent Ferencnek, aki kitartóan böjtöl és fázik és fájdalmakat okoz saját magának, nem az élvezeteket hajszolókon jól meggazdagodók az igazi ellenségei. Nem rájuk olvas legnagyobb ítéletet Szent Ferenc életpéldája. Akkor kire?

A kereszt hordozása életünk végéig

Szent Ferenc és minden szent aszkézise azt mutatja meg, hogy az eutanázia nem járható út. Az ún. kegyes halál ugyanis szeretet nélkül való. Miért? Mert nem szereti az ember Istent, ha érte nem vállal saját testében áldozatot. És azt hiszem, ez az a tanulság, ami megmutatja, hogy mindenki élhet úgy, olyan aszkézisben, mint Assisi Legboldogabb Embere. Mert a lényeg egy önmegtartóztatás esetében nem az, hogy milyen nagy a mértéke, hanem az, hogy mekkora szeretet váltotta ki.

Szent Ferenc is bocsánatot kért szamár testvértől

Tudjuk, hogy Szent Ferenc szamár testvérnek nevezte a testét, de azt is tudjuk, hogy élete végóráiban bocsánatot kért szamár testvértől. Tudjuk azt is, hogy egy világban élő keresztény nagyon sok mindenről nem mondhat le, mert olyanok a körülmények. Az emberi leleményesség azonban nem ismer határokat.

Ismerek egy világi ferencest, aki lassan 20 éve sosem tesz cukrot a kávéjába. Ismertem egy fiatalokból álló kisközösséget, amelynek a tagjai a nagyböjtben sosem ültek le villamoson, buszon. Ismertem egy olyan kövér nőt, aki nem evett vacsorát, amiről mindenki azt gondolta, hogy fogyókúra, pedig böjt volt.

Kis visszafogottság

Miben utánozhatjuk akkor mi is az aszkéta Szent Ferencet? Mondjunk le apró élvezetekről és tegyük ezt nagy szeretettel. És ez nem az én gondolatom. Kalkuttai Teréz Anya is ezt javasolja. Kis tett, nagy szeretet. Nemde a szentek egyezségét hirdeti az Egyház?

Zarándokok Boltja még nincs, de előfutára erre amondatra kattintva érhető el.