Skip to main content

Katolikus és álkatolikus életformák: a koldus, a szolga, a munkás és a kitartott


Ha az ember komolyan veszi az evangéliumot, akkor előbb-utóbb az anyagiak előteremtésében is olyan szerepbe kerül, amely megfelel a jézusi tanításnak. Mivel a világosság gyermekei megtapasztalják, hogy a világ fiai mennyi fortély, bűn és önfeladás révén boldogulnak, így olyan életstratégiát kell kidolgozniuk, amellyel családjuk egzisztenciája biztosított, de ez nem jár megalkuvással. Szegénységgel viszont járhat. Megfigyelésem szerint, a kenyérkeresethez való viszonyban, ma Magyarországon három katolikus és egy álkatolikus foglalkozási modell létezik:
a koldus, a szolga, a munkás és a kitartott.
A koldus
Szent Ferenc tanítása szerint élnek a koldusok. Assisi szegénye ugyanis azt tanítja, hogy minden testvérnek dolgoznia kell, de ha a becsületes munkájáért nem kapja meg a megélhetéshez szükséges pénzt, akkor járuljon az Úr terített asztalához, azaz kolduljon.
A koldus XXI. századi világi katolikusai általában valamilyen jótékonysági szervezetnél dolgoznak. Pályázatokból élnek. Tényleg megélik a „minden napnak a maga baja” lelkületet.
A szolga
Pál apostol azt tanítja, hogy a keresztények végezzék teendőiket úgy, mint a szolgák. Ez a magatartás forma azoknak sajátja, akik olyan munkakört vállalnak, amelyben pénzzel a lehető legkevesebbet kell foglalkozni, s amely pénz általában a központi költségvetésből származik. A szolga gyakran értelmiségi és legtöbbször tanár vagy a paraszolvenciáról lemondó orvos.
A munkás
Szent József mintájára gondoskodnak a családjukról azok, akik függetlenségre vágynak és saját vállalkozásban keresik meg a betevőt. Ők lehetnek takarító kisiparosok és vidéki gazdák vagy számítógépes szakemberek. Ha jól töltik ki ennek az életformának a kereteit, akkor ők sem lesznek gazdagok: számlát adnak és minden jövedelmüket föltüntetik az adóbevalláskor.
A kitartott
A kitartott életformát az álkatolikusok választják. Szájukban áldást, szívükben átkot hordanak- idézem meg a zsoltáros szavait. Ők azok, akik szívesen töltenek be egyházi munkaköröket és ott nagy hanggal alig teljesítenek valamit. Ők sem szoktak meggazdagodni, így amikor a gazdagokat szapulják, hitelesnek tűnnek. A közösség, amelyben élik álkatolikus életformájukat, azonban hamar ráismer mivoltukra.
Jézus azt kérte az Atyától, hogy követőit ne vegye ki a világból, de szabadítsa meg a gonosztól. A koldus, a szolga és a munkás esetében elmondhatjuk, hogy Jézus kérése nem volt hiábavaló. A kitartott pedig még bármikor rátalálhat az előbbi három életútra.

Comments

Popular posts from this blog

Volt már veled így?

Gödöllőnél a HÉV-en találtál egy ülőhelyet, ráadásul az ablak mellett. Veled szemben senki. A melletted helyet foglaló, s a melletted helyet foglalóval szemben ülő is rendes, jó akaratú emberek. Nem félsz elővenni a zsolozsmás könyvedet. Békédnél vagy. A Benedictus antifóna Kistarcsán ér, s a reggel első kellemetlensége is. Hosszú lábú, erőszakos, kemény vonásokkal szegélyezett, széles arcú nő csapódik a veled szemben levő üres ülésre. Amennyire tudod, összehúzod magad, az eddigi kényelemnek vége. Jobban megnézed új útitársad. Ez a nő egy ellenség. Milyen utálattal mustrál téged? S kezedben a zsolozsmás könyvet? De nem hagyod eltéríteni magad, imádkozol hangtalanul tovább. S lám! A következő sorban ezt hozza eléd az Írás: „ megszabadít az ellenség kezéből, mindazoktól, akik gyűlölettel néznek minket”. Elgondolkozol. Valóban gyűlölettel nézett rád ez az új utas. És valóban ellenséged is. De az Evangéliumban az is benne áll, hogy a rosszért is jóval kell fizetned. Itt és mos...

Olvassuk együtt Szent Bonaventura „Szent Ferenc élete” című könyvét! 9.

Amikor Szent Bonaventura „Szent Ferenc élete” című könyvének VIII. fejezetét olvassuk, akkor könnyen észrevesszük, hogy az első 5 szakasz a szegénységet megélő Szent Ferencet, a 6. szakasz és az utána következők pedig az állatokat is dédelgető és a rájuk hatást gyakorolni képes Szent Ferencet mutatják be. Lássuk most először az első 5 szakaszt! Amikor ezeket a szövegrészeket alaposan áttanulmányozzuk, akkor fölmerül bennünk egy hittani kérdés. Miért a szegénységen át vezet az út a jámborságig? Ahhoz, hogy erre válaszolni tudjunk, értenünk kell, hogy mit ért Bonaventura jámborságon. Ehhez segítséget kapunk egy lábjegyzetből. Ebből kiderül számunkra, hogy a jámborság nem azonos a hitbéli gyakorlatok pontos betartásával. A jegyzetíró még azt is elmondja, hogy Bonaventuránál a jámborság a Szentháromságot jellemző cselekvés. „Amennyiben (pedig) embert jellemez a pietas (jámborság), úgy az tiszteletteljes válasz Isten szeretetére és egyben utánzása is annak.” A lábjegyzetet í...

Anya és hitbizonyosság

A hitre jutás és utána a hitérzék kifejlődése nem olyan tanulási folyamat, mint ahogy írni-olvasni tanulunk. A hit alapjait nem úgy sajátítjuk el, mintha betűről betűre haladnánk, egyre komolyabb könyveket olvasnánk, s végül teológiából doktorálnánk. Sokkal inkább úgy növekszünk a hitbizonyosságban és az abból fakadó cselekedeteinkben, mint ahogy gyermekkorunkban beszélni tanultunk. Utánzás, felismerések, egyéni lelemény kell egy kis emberkének, hogy kommunikálni tudjon. És kell még valami. Szerető család. A családban pedig, magzati korunktól 1-2 éves korunkig a nyelvtudást átadó legfőbb személy az édesanyánk. Őt halljuk legtöbbet. Ezt a rendet Isten alkotta így, és az ember könnyen belátja, hogy mindaz, amit Isten alkotott, jó. Ezért tartom fontosnak, hogy az Egyház minden lényegi megnyilvánulásában utal arra, hogy van Égi Édesanyánk. Van a hit szókincsének és logikájának elsajátításában mintánk és pártfogónk. Amikor kisgyerekeknek arról beszél egy hitoktató, hogy Mária vo...