Skip to main content

Beszédes kudarc


Az egyik katolikus folyóirat munkatársai egy alkalommal arról beszélgettek, hogy milyen sok unalmas, igénytelen prédikációt hallgattak már meg életükben. Ebből a beszélgetésből aztán kinőtt egy kezdeményezés. Úgy döntöttek, hogy a ők maguk fognak írni homíliákat. Mivel egyikük sem volt pap, így ennek a rovatnak a civilia címet adták. Egy darabig születtek a vasárnapi evangéliumból kiinduló arások, de rövid időn belül kiderült, hogy nem is olyan egyszerű dolog érdekes, tárgyhoz és egyházhoz hű szövegeket alkotni. A vállalkozás kudarcba fulladt.

Mi lehetett a kudarc oka?
Minden világi ferences tudja, hogy rendünk alapítója milyen eltökélten tisztelte a papokat. Nem azért tette ezt, mert a papoknak magasabb iskolai végzettsége volt. Azért tisztelte őket, mert őket fölszentelték. Az egyház ma is azt írja elő, hogy homíliát csak fölszentelt pap mondhat. A kudarc egyik oka, tehát az lehetett, hogy a világi emberek nincsenek fölkenve a Szentlélek által arra, hogy a szentmisében prédikáljanak.

Akkor miért prédikált Szent Ferenc?
Mert meg volt hatva Istentől. Mert át volt hatva a Szentlélektől. Mert hozzá tényleg szólt Isten. És mert sokáig olvasta az evangéliumot, mielőtt beszélt volna az igék alapján. És itt a második ok, amiért a civilia kudarcba fulladt.

Mit tanít Ferenc pápa a kérdéssel kapcsolatban?
„A prédikáció előkészítése olyan fontos feladat, amely hosszú ideig tartó tanulást, imádságot, elmélyülést és lelkipásztori leleményességet kíván.” (Evangelii Gaudium, 145. pont.) Vagyis a prédikáláshoz teológiai tanulmányok szükségesek.

Te másképp látod? Szerinted más volt a kudarc oka? Írd meg egy hozzászólásban!

Comments

Popular posts from this blog

Volt már veled így?

Gödöllőnél a HÉV-en találtál egy ülőhelyet, ráadásul az ablak mellett. Veled szemben senki. A melletted helyet foglaló, s a melletted helyet foglalóval szemben ülő is rendes, jó akaratú emberek. Nem félsz elővenni a zsolozsmás könyvedet. Békédnél vagy. A Benedictus antifóna Kistarcsán ér, s a reggel első kellemetlensége is. Hosszú lábú, erőszakos, kemény vonásokkal szegélyezett, széles arcú nő csapódik a veled szemben levő üres ülésre. Amennyire tudod, összehúzod magad, az eddigi kényelemnek vége. Jobban megnézed új útitársad. Ez a nő egy ellenség. Milyen utálattal mustrál téged? S kezedben a zsolozsmás könyvet? De nem hagyod eltéríteni magad, imádkozol hangtalanul tovább. S lám! A következő sorban ezt hozza eléd az Írás: „ megszabadít az ellenség kezéből, mindazoktól, akik gyűlölettel néznek minket”. Elgondolkozol. Valóban gyűlölettel nézett rád ez az új utas. És valóban ellenséged is. De az Evangéliumban az is benne áll, hogy a rosszért is jóval kell fizetned. Itt és mos...

Olvassuk együtt Szent Bonaventura „Szent Ferenc élete” című könyvét! 9.

Amikor Szent Bonaventura „Szent Ferenc élete” című könyvének VIII. fejezetét olvassuk, akkor könnyen észrevesszük, hogy az első 5 szakasz a szegénységet megélő Szent Ferencet, a 6. szakasz és az utána következők pedig az állatokat is dédelgető és a rájuk hatást gyakorolni képes Szent Ferencet mutatják be. Lássuk most először az első 5 szakaszt! Amikor ezeket a szövegrészeket alaposan áttanulmányozzuk, akkor fölmerül bennünk egy hittani kérdés. Miért a szegénységen át vezet az út a jámborságig? Ahhoz, hogy erre válaszolni tudjunk, értenünk kell, hogy mit ért Bonaventura jámborságon. Ehhez segítséget kapunk egy lábjegyzetből. Ebből kiderül számunkra, hogy a jámborság nem azonos a hitbéli gyakorlatok pontos betartásával. A jegyzetíró még azt is elmondja, hogy Bonaventuránál a jámborság a Szentháromságot jellemző cselekvés. „Amennyiben (pedig) embert jellemez a pietas (jámborság), úgy az tiszteletteljes válasz Isten szeretetére és egyben utánzása is annak.” A lábjegyzetet í...

Anya és hitbizonyosság

A hitre jutás és utána a hitérzék kifejlődése nem olyan tanulási folyamat, mint ahogy írni-olvasni tanulunk. A hit alapjait nem úgy sajátítjuk el, mintha betűről betűre haladnánk, egyre komolyabb könyveket olvasnánk, s végül teológiából doktorálnánk. Sokkal inkább úgy növekszünk a hitbizonyosságban és az abból fakadó cselekedeteinkben, mint ahogy gyermekkorunkban beszélni tanultunk. Utánzás, felismerések, egyéni lelemény kell egy kis emberkének, hogy kommunikálni tudjon. És kell még valami. Szerető család. A családban pedig, magzati korunktól 1-2 éves korunkig a nyelvtudást átadó legfőbb személy az édesanyánk. Őt halljuk legtöbbet. Ezt a rendet Isten alkotta így, és az ember könnyen belátja, hogy mindaz, amit Isten alkotott, jó. Ezért tartom fontosnak, hogy az Egyház minden lényegi megnyilvánulásában utal arra, hogy van Égi Édesanyánk. Van a hit szókincsének és logikájának elsajátításában mintánk és pártfogónk. Amikor kisgyerekeknek arról beszél egy hitoktató, hogy Mária vo...