Beszédes kudarc

Az egyik katolikus folyóirat munkatársai egy alkalommal arról beszélgettek, hogy milyen sok unalmas, igénytelen prédikációt hallgattak már meg életükben. Ebből a beszélgetésből aztán kinőtt egy kezdeményezés. Úgy döntöttek, hogy a ők maguk fognak írni homíliákat. Mivel egyikük sem volt pap, így ennek a rovatnak a civilia címet adták. Egy darabig születtek a vasárnapi evangéliumból kiinduló arások, de rövid időn belül kiderült, hogy nem is olyan egyszerű dolog érdekes, tárgyhoz és egyházhoz hű szövegeket alkotni. A vállalkozás kudarcba fulladt.

Mi lehetett a kudarc oka?

Minden világi ferences tudja, hogy rendünk alapítója milyen eltökélten tisztelte a papokat. Nem azért tette ezt, mert a papoknak magasabb iskolai végzettsége volt. Azért tisztelte őket, mert őket fölszentelték. Az egyház ma is azt írja elő, hogy homíliát csak fölszentelt pap mondhat. A kudarc egyik oka, tehát az lehetett, hogy a világi emberek nincsenek fölkenve a Szentlélek által arra, hogy a szentmisében prédikáljanak.

Akkor miért prédikált Szent Ferenc?

Mert meg volt hatva Istentől. Mert át volt hatva a Szentlélektől. Mert hozzá tényleg szólt Isten. És mert sokáig olvasta az evangéliumot, mielőtt beszélt volna az igék alapján. És itt a második ok, amiért a civilia kudarcba fulladt.

Mit tanít Ferenc pápa a kérdéssel kapcsolatban?

„A prédikáció előkészítése olyan fontos feladat, amely hosszú ideig tartó tanulást, imádságot, elmélyülést és lelkipásztori leleményességet kíván.” (Evangelii Gaudium, 145. pont.) Vagyis a prédikáláshoz teológiai tanulmányok szükségesek.

Te másképp látod? Szerinted más volt a kudarc oka? Írd meg egy hozzászólásban!

Comments

Volt már veled így?

Gödöllőnél a HÉV-en találtál egy ülőhelyet, ráadásul az ablak mellett. Veled szemben senki. A melletted helyet foglaló, s a melletted helyet foglalóval szemben ülő is rendes, jó akaratú emberek. Nem félsz elővenni a zsolozsmás könyvedet. Békédnél vagy. A Benedictus antifóna Kistarcsán ér, s a reggel első kellemetlensége is. Hosszú lábú, erőszakos, kemény vonásokkal szegélyezett, széles arcú nő csapódik a veled szemben levő üres ülésre. Amennyire tudod, összehúzod magad, az eddigi kényelemnek vége. Jobban megnézed új útitársad. Ez a nő egy ellenség. Milyen utálattal mustrál téged? S kezedben a zsolozsmás könyvet? De nem hagyod eltéríteni magad, imádkozol hangtalanul tovább. S lám! A következő sorban ezt hozza eléd az Írás: „ megszabadít az ellenség kezéből, mindazoktól, akik gyűlölettel néznek minket”. Elgondolkozol. Valóban gyűlölettel nézett rád ez az új utas. És valóban ellenséged is. De az Evangéliumban az is benne áll, hogy a rosszért is jóval kell fizetned. Itt és mos...

Olvassuk együtt Szent Bonaventura „Szent Ferenc élete” című könyvét! 9.

Amikor Szent Bonaventura „Szent Ferenc élete” című könyvének VIII. fejezetét olvassuk, akkor könnyen észrevesszük, hogy az első 5 szakasz a szegénységet megélő Szent Ferencet, a 6. szakasz és az utána következők pedig az állatokat is dédelgető és a rájuk hatást gyakorolni képes Szent Ferencet mutatják be. Lássuk most először az első 5 szakaszt! Amikor ezeket a szövegrészeket alaposan áttanulmányozzuk, akkor fölmerül bennünk egy hittani kérdés. Miért a szegénységen át vezet az út a jámborságig? Ahhoz, hogy erre válaszolni tudjunk, értenünk kell, hogy mit ért Bonaventura jámborságon. Ehhez segítséget kapunk egy lábjegyzetből. Ebből kiderül számunkra, hogy a jámborság nem azonos a hitbéli gyakorlatok pontos betartásával. A jegyzetíró még azt is elmondja, hogy Bonaventuránál a jámborság a Szentháromságot jellemző cselekvés. „Amennyiben (pedig) embert jellemez a pietas (jámborság), úgy az tiszteletteljes válasz Isten szeretetére és egyben utánzása is annak.” A lábjegyzetet í...

Olvassuk együtt Szent Bonavnetura „Szent Ferenc élete" című könyvét 7.

Ebből a blogposztból nagyon látszik, hogy a könyvet a világi ferences testvéreimmel olvastuk együtt. Mostani olvasóimat arra kérem, ne vegyék zokon, hogy nem írtam át a dolgozatomat. Így legalább a Ferences Világi Rendben folyó beszélgetésekről is fogalmat alkothatnak olvasóim. Alaphelyzet Mielőtt elővennénk a szöveget és ismertetésébe kezdenénk, két kérdést tisztázni kell. Az egyik, hogy mi volt Szent Bonaventura célja az írásművel és a másik, hogy mi a mi célunk az írásmű tanulmányozásával. Mi volt Bonaventura célja? Ezt a könyv elé írt bevezetőből tudjuk meg. A szerző célja a közösség identitásának megrajzolása volt. Ez annyit jelent, hogy a műből a ferences lelkiség sokkal inkább megismerhető, mint Szent Ferenc élete. Mi a mi közösségünk célja az olvasással? Nem lehet más, mint a világi ferences lelkület ismeretének mélyítése és annak a saját, hétköznapi életünkbe építése. Ez a két cél vezet, amikor a VI. fejezet szinte minden pontjához megjegyzést fűzök, ill...

Szent Ferenc szemével nézni a világot...

Search This Blog