Skip to main content

A gazdagságra törekvők rövidlátása

Sokan azt mondják, hogy a pénz nem boldogít. Mi van ebbe a mondásba rejtve? Az, hogy a gazdagságot vágyók valójában boldogságra vágynak és hogy ezt a vágyukat nem érik el. Van azonban még valami, ami miatt nem vall nagy bölcsességre a pénz fölhalmozása.
A gazdagságra vágyni rövidlátás
Az ember boldogságra vágyik. Ez Istentől való. Az emberek egy része viszont nem azt a boldogságot keresi, ami a szív békéje és az elfogadottság öröme, hanem azt, amit tárgyak birtoklásától és a kényelemes és luxus életformától kap. Ezek a dolgok önmagukban jók, de mind a külsőséghez tartoznak. Ezek mind külsőben megjelenő, egyházias szóhasználattal: a test örömeit szolgáló dolgok. Ezért, aki ezekre vágyik és meg is szerzi ezeket, csak a külső világának, a testének a boldogságát szolgálja.
Érdemes a belső békére és boldogságra törekedni
Aki valóban boldog akar lenni, az legtöbbször az is lesz. Aki fölismeri, hogy lelki kiegyensúlyozottságát megalapozni nem lehet külsőségekkel, így a gazdagsággal sem, de lehetséges imádsággal, böjttel és jócselekedetekkel, az előbb-utóbb eléri a jó közérzetet is. Tudom, hogy vannak fizikai betegségek és olyan családi és munkahelyi helyzetek, amelyek ezt a törekvést lehetetlenné teszik, de aki nincs ilyen helyzetek szorításában, arra érvényes, hogy a belső gazdagságra törekvés lényegesen értékesebb kihívás. Ezért mondom tehát, nem érdemes külsőségekkel foglalkozni, mert azok elmúlnak, és kevésbé vannak befolyással az ember boldogságérzetére mint a belső gazdagodás. Gondolj erre, amikor erősen vágysz a boldogságra. Hallgass Jézusra, aki boldognak nevezte a lélekben szegényeket.
Te másképp látod? Írd meg egy hozzászólásban!

Comments

Popular posts from this blog

Volt már veled így?

Gödöllőnél a HÉV-en találtál egy ülőhelyet, ráadásul az ablak mellett. Veled szemben senki. A melletted helyet foglaló, s a melletted helyet foglalóval szemben ülő is rendes, jó akaratú emberek. Nem félsz elővenni a zsolozsmás könyvedet. Békédnél vagy. A Benedictus antifóna Kistarcsán ér, s a reggel első kellemetlensége is. Hosszú lábú, erőszakos, kemény vonásokkal szegélyezett, széles arcú nő csapódik a veled szemben levő üres ülésre. Amennyire tudod, összehúzod magad, az eddigi kényelemnek vége. Jobban megnézed új útitársad. Ez a nő egy ellenség. Milyen utálattal mustrál téged? S kezedben a zsolozsmás könyvet? De nem hagyod eltéríteni magad, imádkozol hangtalanul tovább. S lám! A következő sorban ezt hozza eléd az Írás: „ megszabadít az ellenség kezéből, mindazoktól, akik gyűlölettel néznek minket”. Elgondolkozol. Valóban gyűlölettel nézett rád ez az új utas. És valóban ellenséged is. De az Evangéliumban az is benne áll, hogy a rosszért is jóval kell fizetned. Itt és mos...

Olvassuk együtt Szent Bonaventura „Szent Ferenc élete” című könyvét! 9.

Amikor Szent Bonaventura „Szent Ferenc élete” című könyvének VIII. fejezetét olvassuk, akkor könnyen észrevesszük, hogy az első 5 szakasz a szegénységet megélő Szent Ferencet, a 6. szakasz és az utána következők pedig az állatokat is dédelgető és a rájuk hatást gyakorolni képes Szent Ferencet mutatják be. Lássuk most először az első 5 szakaszt! Amikor ezeket a szövegrészeket alaposan áttanulmányozzuk, akkor fölmerül bennünk egy hittani kérdés. Miért a szegénységen át vezet az út a jámborságig? Ahhoz, hogy erre válaszolni tudjunk, értenünk kell, hogy mit ért Bonaventura jámborságon. Ehhez segítséget kapunk egy lábjegyzetből. Ebből kiderül számunkra, hogy a jámborság nem azonos a hitbéli gyakorlatok pontos betartásával. A jegyzetíró még azt is elmondja, hogy Bonaventuránál a jámborság a Szentháromságot jellemző cselekvés. „Amennyiben (pedig) embert jellemez a pietas (jámborság), úgy az tiszteletteljes válasz Isten szeretetére és egyben utánzása is annak.” A lábjegyzetet í...

Anya és hitbizonyosság

A hitre jutás és utána a hitérzék kifejlődése nem olyan tanulási folyamat, mint ahogy írni-olvasni tanulunk. A hit alapjait nem úgy sajátítjuk el, mintha betűről betűre haladnánk, egyre komolyabb könyveket olvasnánk, s végül teológiából doktorálnánk. Sokkal inkább úgy növekszünk a hitbizonyosságban és az abból fakadó cselekedeteinkben, mint ahogy gyermekkorunkban beszélni tanultunk. Utánzás, felismerések, egyéni lelemény kell egy kis emberkének, hogy kommunikálni tudjon. És kell még valami. Szerető család. A családban pedig, magzati korunktól 1-2 éves korunkig a nyelvtudást átadó legfőbb személy az édesanyánk. Őt halljuk legtöbbet. Ezt a rendet Isten alkotta így, és az ember könnyen belátja, hogy mindaz, amit Isten alkotott, jó. Ezért tartom fontosnak, hogy az Egyház minden lényegi megnyilvánulásában utal arra, hogy van Égi Édesanyánk. Van a hit szókincsének és logikájának elsajátításában mintánk és pártfogónk. Amikor kisgyerekeknek arról beszél egy hitoktató, hogy Mária vo...